Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)
II. FEJEZET A PER IRATAI
vele ismerősök házában. Az én házamban is megfordult. A beszélgetéseknél többek között Rátz Jenő, Kunder Antal, talán Jaross is, Ruszkay Jenő, és talán Walton Ágoston is, részt vettek. Beszélgetések során szóba kerültek politikai természetű témák is, így többek között Magyarország belső politikai helyzete is, és felmerült az a kérdés is, hogy Magyarországon sor kerülhet-c belső politikai helyzetnek egy olyan átalakulásra, amely a jobboldali erőknek vezető szerepet biztosít. Veescnmayernek éppenúgy, mint bármely más olyan német személyiségnek, ki ez iránt nálam érdeklődött, megmondtam állandóan hangsúlyozott felfogásomat, hogy Magyarország [on] egy ilyen határozott és ingadozás nélküli jobboldali politikai irány csakúgy alakulhat ki, ha az a belső erőkből tör fel, és feltétlenül kerülendőnek tartok minden külső beavatkozást, amely ezt célozná, mert idegen szuronyok hegyén senki nem óhajt Magyarországon szerepet játszani, mert ilyen rezsimnek nem volna meg Magyarországon a talajjá]. Veesenmayerral közöltem, hogy Magyarországon a helyzet kulcsa a kormányzónál van, és bár a jelenlegi parlamentben Kállaynak van többsége, hogy ha a kormányzó más meggyőződésre jut, a változtatás lehetősége fennáll. A nézetem az volt, hogy a kormányzónak belső lelki meggyőzése útján lehet csak ide eljutni, esetleg választásokon keresztül. Walton Ágostonnal Szentirmaynál egyszer-kétszer találkoztam, arra nem emlékezem, hogy ugyanakkor volt-e ott Veesenmayer. Szálasi pártjával, vagy megbízottjával márc. 19-ig érintkezést nem tartottam fenn. Egyszer jelentkezett nálam Walton Ágoston, akivel nem közvetlenül tárgyaltam, egy most már előttem ismeretlen képviselőtársamat küldtem magam helyett, illetve kértem meg, hogy beszéljen Waltonnal, ezen beszélgetés pontos tartalmát nem tudom, úgyszintén azt sem, hogy Walton ezt követőleg rövidesen járt-e nálam, és hajárt is, közlései nem voltak olyan természetűek, hogy azokat megjegyeztem volna. 108 1944. márc. 19-ike után azért járultam hozzá, hogy pártom három vezető tagja 109 részt vegyen a kormányban, mert az a vélemény alakult ki bennem, hogy így egy 108 Szálasi október 26-i vallomásában tett említést arról, hogy Walton Ágoston ügyvéd referált neki egy Veesenmayer, valamint Imrédy és az MMP más vezetői között történt megbeszélésről, ahol,, Walton előadása szerint mindannyian a német segítség mellett voltak. Az volt a felfogásuk, hogy a magyar belső helyzet kibontakozása és egyértelmű tisztázása német segítség nélkül nem lehetséges." [BFL XXV.l.a. 3953/1945. 104. p. ]. Másnap kihallgatták Waltont, aki megerősítette, hogy 1944 tavaszán beszélt Szálasinak egy 1943 őszén Szentirmay Félixnél rendezett vacsoráról, ahol tanúja volt Imrédy és Veesenmayer politikai beszélgetésének, de tagadta, hogy Imrédyék itt német beavatkozást sürgettek volna. [Uo. 106-107.] Október 28-án erre vonatkozóan kikérdezték Csia Sándort, Gál Csabát és Gera Józsefet, akik megerősítették a Szálasi által mondottakat. Csia olyan formában, hogy tanúja volt Walton és Szálasi beszélgetésének, Gálnak és Gerának pedig Szálasi mondotta el a beszélgetés tartalmát. Hangsúlyozták, hogy Szálasit igen felháborította Imrédyék magatartása. [Uo. 108-110.] Gál Csaba egyenesen úgy nyilatkozott: „...az volt a benyomásom, hogy Imrédyék idézték elő a megszállást" [108.]. A Népügyészség ezekre a közlésekre alapította a vádirat V. pontját. 1 A Sztójay-kormányban Rátz Jenő, az MMP pártvezető helyettese 1944. július 19-ig a miniszterelnök helyettesítésével megbízott tárca nélküli miniszter tisztségét töltötte be. Jaross Andor, az MMP másik pártvezető helyettese a belügyi, Kundcr Antal az MMP közgazdasági osztályának vezetője a kereskedelem- és közlekedésügyi tárcát töltötte be. Imrédy maga 1944. május 23-augusztus 7. között tárca nélküli közgazdasági miniszter volt.
