Imrédy Béla a vádlottak padján - Párhuzamos archívum (Budapest, 1999)

II. FEJEZET A PER IRATAI

mány gyengeségére, amivel a szélsőjobboldali politikai és gazdasági izgatásokat tűr­te. A Darányi-kormány 1938 őszén beterjesztette az állami és társadalmi egyensúly­ról szóló, úgynevezett I. zsidótörvényt. 56 Marschall Ferenc akkori földművelési és Bornemissza Géza iparügyi miniszterek később elmondották nekem, hogy Imrédy a minisztertanácson élesen ellenezte a javaslatot, az szerinte súlyos gazdasági hátrá­nyokkal fog járni, és veszélyeztetheti a Darányi-féle milliárdos beruházási progra­mot. 57 Később, akkor a törvényjavaslatot a bizottságban tárgyaltuk, megjelent Im­rédy mint közgazdasági miniszter, és anélkül hogy a javaslat érdemével foglalkozott volna, azt kérte, hogy a gazdasági élet nyugalmának visszaállítása érdekében a javas­latot fogadja el a bizottság. Egyebekben csak arra szorítkozott, hogy megnyugtató ki­jelentéseket tett, amelyben bejelentette, hogy már előre mindent megtett, hogy átme­neti zavarok se legyenek a gazdasági életben. Ekkor történt, hogy kihívott a folyosóra, és félrevonulva egy sarokban arra kért, hogy hassak oda, hogy ezt az „ocsmány" javaslatot sürgősen eresszük keresztül, és közölte velem azt is, hogy tárgyalások vannak abban az irányban, hogy a gyenge Da­rányi-kormány helyett ő vegye át a kormányt, és rendet teremtsen az országban. En a javaslat ellen elmondott beszédem után egy beteg hozzátartozóm elkísérése céljából Olaszországba utaztam, és amikor 8-10 nap után visszajöttem, a vonaton olvastam az Imrédy-kormány kinevezését és Imrédy bemutatkozó beszédét. 58 Örömmel láttam, hogy a beszédben szembefordul a szélsőjobboldali agitációval, és a zsidókérdés érde­mi részével egyáltalán nem foglalkozott. Néhány nap múlva felkeresett lakásomon, és beszélgetésünk során teljes egyetértés alakult ki közöttünk, hogy a további izgatás­nak úgy a polgári, mint katonai vonalon kemény rendszabályokkal véget kell vetni. Felhívtam figyelmét a titkos társaságokra, amelyek Darányi kezét teljesen megkötöt­ték. Ebben egyetértett. Az első hónapok alatt politikáját ebben az irányban vezette. A Tiszántúlon, majd Kaposvárott beszédeiben élesen szembefordult a „ködterjesztő" agitációval, az utóbbi beszédében pedig bejelentette, hogy a zsidókérdés jogi rende­zése befejeződött. Imrédy ezután Németországba ment 59 és onnan teljesen megváltozva jött vissza. Többször beszéltem vele, és megdöbbenve láttam, hogy valami diktatórikus és egy­ben háborús gondolkodás lett úrrá rajta. Budapest utcáin egy nap megjelentek a fel­ső-magyarországi eseményekre szervezett szabadcsapatok tagjai. 60 Megdöbbenve láttuk, hogy azok sorában szerepet kapnak olyanok, akiket a múltból mint a szabad garázdálkodás bűnöseit ismertünk. Megtudtuk, hogy többek között Endre László is a vezetők között van. Jöttek is már Lásd a III. fejezet 2. sz. dokumentumhoz fűzött jegyzetet. 57 Az ún. győri programról van szó. Lásd a bevezető tanulmányt. 58 Imrédy bemutatkozó beszéde: KN 1935-1939. XVIII. kötet, 600-610. p.; lásd a III. fejezet 3. sz. do­kumentumát e kötetben. 59 Az 1938 augusztusi németországi útról lásd a bevezető tanulmányt. 60 1938 április-szeptembere között a vezérkari főnök utasítására kb. 9000 főnyi szabadcsapatot szer­veztek a felvidéki revízió fegyveres támogatására. Az ún. Rongyosgárda feladata elsősorban diverziós te­vékenység volt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom