A levéltárak és a szocialista irattárak kapcsolatai. A Levéltári Szekció tanácskozása az MKE XIV. vándorgyűlésén, Miskolc, 1982 - Magyar Könyvtárosok Egyesülete Levéltári Szekció füzetei 3. (Budapest, 1983)

Hozzászólások

tarba. Jellemző módon a helyzetet némileg az könnyíti, hogy a levéltárak esetenként korszerű rugalmassággal hajtatják végre az emiitett ügykörjegyzékek szerinti selejtezéseket. A 7o-es évek elején bevezetett irattári tervek a tematikus tételes irattározás révén, kétségtelenül pozitiv változást jelentettek.Meg kell állapitanunk azonban, hogy az országban keletkezett iratanyag egészének körülbelül egyharmadát, az irattári tervek is történeti értékűnek minősitik, ami nyilvánvalóan elfogadhatatlan, okok is ismertek.Maguk az ágazati mintairattári tervek sem differenciáltak a fondképzők jellege szerint. Ott, ahol a mintát nem másolták le, hanem annak alapul vételével, valóban saját irattári tervet készítettek, egyrészt tul tágan határozták meg a történeti értékű iratok körét, másrészt a nem selejtezhető tételek tárgyát is olyan általánosan fogalmazták meg, hogy abba az érték és a selejt egyaránt "beleférhetett". Az irattári tervek elbírálásakor a levéltáros igen nehéz helyzetben volt, nem állt rendelkezésre semmi útmutató, aminek alapján dönthetett volna, tapasztalatai, ismeretei is - főként eleinte - hézagosak voltak. Ahány levéltáros, annyiféle értékelés volt a gyakorlatban. Az irattári tervek bevezetése óta lo év telt el. Ugy vélrük, legfőbb ideje, hogy kísérletet tegyünk a történeti értékű iratok körének az eddiginél pontosabb, konkrétabb meghatározására. Az UMKL szervezésében 1981-ben mintacsoport alakult, melyben a Fővárosi Levéltár, a Zala, Veszprém, Hajdú-