A levéltárak és a szocialista irattárak kapcsolatai. A Levéltári Szekció tanácskozása az MKE XIV. vándorgyűlésén, Miskolc, 1982 - Magyar Könyvtárosok Egyesülete Levéltári Szekció füzetei 3. (Budapest, 1983)

Hozzászólások

neszek csak a középkori forrásokkal foglalkoznak és számbelileg szinte kisebbségben vannak. Ezzel szemben nálunk történészeknek kell beletanulniuk az ügyvitelszervezésbe. Kérdés és vitatott, hogy milyen értelemben kell beleszólnia a magyar levéltárosoknak a gyűjtőterületi szervek gyakorlati iratkezelési problémáinak a megoldásába. Az egyik nézet szerint a levéltárosoknak az a feladata, hogy a "hozzá nem értő" levéltárosok, igazgatási osztályvezetők vagy gazdasági igazgatók helyett és számára megoldják az iratkezelés hivatali, vállalati, intézményi problémáit, mintegy megszabják a szerveknek mit, hogyan a legcélszerűbb csinálniuk, igy segitsék a szervek munkáját, ezzel járulva hozzá a hivatalok,, vállalatok hatékonyabb működéséhez. Kérdés azonban, alkalmasak-e a feladat ellátására. A levéltárosok - lévén mégis a minisztériumokkal, tanácsokkal, biróságokkal, tehát hivatali jellegű szervekkel a legintenzívebb a kapcsolatuk - a hivatali ügyintézést ismeri csupán és a vállalatok számára is ezeket a hagyományos iratkezelési fajtákat /sorszámos iktatás, lehetőleg mutatókönyvvel összekapcsolva/ tanácsolják. Szó esik ugyan arról, hogy a vállalatok választhatnak maguknak korszerűbb iratnyilvántartási formákat is, azonban ezek sajátosságait a levéltárosok korábban sem ismerték és ma sem ismerik. így a vállalatok iratkezelési szabályzataik elkészítésekor - saját hozzáértésük közismertek csekély lévén - a levéltárak "szaktanácsai" alapján próbáinak javítani korábbi, kaotikusnak joggal nevez-