A levéltárak és a szocialista irattárak kapcsolatai. A Levéltári Szekció tanácskozása az MKE XIV. vándorgyűlésén, Miskolc, 1982 - Magyar Könyvtárosok Egyesülete Levéltári Szekció füzetei 3. (Budapest, 1983)

Bevezető előadás

-fiés irattárak viszonyánaJ a kezdeményezés, az irányitás lehetőségét. Nem kivánok belebocsátkozni annak megítélésébe, hogy miként éltünk és élünk ezzel a lehetőséggel. Tény azonban, hogy a levéltáros társadalom túlnyomó részét felkészületlenül érte az, hogy a teljes iratkezelést figyelemmel kell kisérnie - és a levéltári felső vezetés nem is tett meg mindent annak érdekében, hogy ráébredjen idejekorán uj szerepére Hozzátartozik a képhez az is, hogy nem sokkal az uj levéltári törvény megjelenése előtt tanácsositottuk a levéltárügyet. A helyi levéltárak jelentős helytörténetirási, közművelődési feladatokat kaptak, megtámogatva akkor még érdemleges költség vetési összegekkei is. A figyelem, tehát e feladatok felé for dult s kevés energia maradt az iratkezelés, az irattárak gond jaira. Azt lehetne mondani, hogy a levéltárosoknak az irattári kérdésekhez való viszonyát sokkal inkább a felelősség érzet, tehát egy lelkiismereti tényező határozta meg, mintsem a szakmai hozzáértésnek erre a kérdéskörre koncentrálása. A jelen problémái természetesen összefüggenek ezek kel az előzményekkel. Mindjárt az első kérdéskör is, amit érinteni kell, - messze a múltba nyúlik vissza. Nevezetesen arra szeretnék utalni, hogy az e szempontból szerencsésebb fejlődést mutató országokban az iratkezelési rendszerek kidolgozói nem nélkülözték a szélesebb történelmi távlatokban, összefüggésekben