A Levéltári Szekció tanácskozása az MKE XIII. vándorgyűlésén, Kaposvár. 1981 - Magyar Könyvtárosok Egyesülete Levéltári Szekció füzetei 1. (Budapest, 1983)

II. Egyházi levéltárak - Kormos László: A Magyarországi Református Egyház.levéltárai

A levéltárat, melynek iratanyaga 1157-, illetve 1294-től kezdődik, példásan rendezte Zsoldos Benő tanár. Az időrendbe szedett iratokról 191 2-vel bezárólag cédulakatalógust készített (85 349 db). Ennek alapján felfektette a levéltár alapleltárát, amely a mai napig a rendelkezésre áll, és index alapján kutatható. Az egyházmegyék és egyházközségek iratanyagának begyűjtése és a levéltár további rendezése a második világháború után kezdődött. A Zsoldos-féle levéltári anyagon kívül kiemelkedő forrásértéket képviselnek az 1475-től folyamatosan meglevő egyházkerületi közgyűlési jegyzőkönyvek. Az egyházmegyék és gyülekezetek életébe kitűnő betekintést nyújtanak a kánoni vizitációs jegyzőkönyvek (1772-1879). A püspökök iratai az 1868-1943. terjedő időszakból rendezettek. Művelődés történeti értékű iratokat a sárospataki református kollégiumi levéltári szekció tartalmaz 161 7-1950 közötti periódusról, valamint a miskolci reformárus gimnázium iratai (1821 -1948). Az egyházkerületi levéltár őrzi a joghatósága alá tartozó egyházmegyei levéltári anyagot is. öt egyházmegye közül a legrégibb az alsóborsodi, melynek iratanyaga 1596-ban kezdődik, majd a zempléni 1623-mal és az abaúji 1689-től kezdődő irataival. Az egyházközségek iratai részben a kerületi levéltárban, részben a gyülekezeti irattárakban vannak, melyeket a magyarországi református egyházi levéltárakról szóló fondjegyzék közöl. A Tiszáninneni Református Egyházkerület Levéltárában lényeges történeti kútfőként számba jövő családi iratokat is talál a kutató. Köztük kiemelkedő forrásanyaggal rendelkeznek a Vay- (1334-1922), a Dokus- (1 288-1 846) és a Lónyaycsalád (1 270-1946) iratai. ej Tiszántúli Református Egyházkerületi Levéltár A Tiszántúli Református Egyházkerület levéltári anyagának őrzése, a kerület első pecsétjének elkészítésével, azaz 1577-tel egyidejű. Az egyházkerületi iratokat a 16. és 1 7. században a püspökök őrizték. De már a 17. században „levéltár átadó bizottságok rendelkeztek" az odakerülő iratanyagról. E bizottságokról az egyházkerületi források már 1664-től megemlékeznek. Maga a superintendent levéltár egyházkerületi joghatósági intézkedéssel 1769-ben létesült. Első levéltárosának megválasztása óta (1 774. jan. 1.) folyamatosan működik. A levéltár állandó raktározási helyét Budai Ézsaiás idején, 1 821 -ben a Kollégiumban jelölték ki. A levéltári rendezés legjelentősebb korszakát 1868-ban id. Révész Imre levéltárnoksága jelzi, aki a „Levéltárnak megóvásáról és rendezéséről fő tekintettel a magyarországi protestáns egyházi levéltárainkra" című, országos viszonylatban is kitűnő munkával járult hozzá a kerületi levéltár és a magyarországi levéltárak rendezéséhez. O állította össze nagy gonddal a Tiszántúli Egyházkerület első