A Levéltári Szekció tanácskozása az MKE XIII. vándorgyűlésén, Kaposvár. 1981 - Magyar Könyvtárosok Egyesülete Levéltári Szekció füzetei 1. (Budapest, 1983)
I. A Levéltári forráskiadás - Gyáni Gábor: A levéltári adatbank elvi problémái
dolgozásra kínálják magukat többek között az anyakönyvek, az adójegyzékek és további, típusuk szerint lajstromosnak nevezhető források is. Külön utalhatnánk a canonica visitatiok és a rendszeres népszámlálási statisztikák helyenként fennmaradt alapanyagaira. Az összes lehető, adatbanki feldolgozásra jogosító forrás számbavétele és kiértékelése egyébként módszeres feltáró munkát feltételezne, melybe az adatbankot majdan hasznosító szaktudománynak, a történetírásnak is tevőlegesen be kellene kapcsolódnia. Tudomásul kell ugyanis venni, hogy már pusztán az adatbank utáni igény is a tudományos kutatások előrehaladott szervezeti koncentráltságát tételezi, az ilyen irányú szükséglet maga is e helyzet szülötte. De az adatbank felépítése és későbbi eredményes működtetése, a létrehozásába fektetett nem is csekély anyagi és szellemi erőfeszítések kielégítő kamatoztatása szintén csak a szervezett és integrált kutatások feltételei mellett oldható meg jó hatásfokkal. A levéltári vagy történeti adatbank, bármilyen szervezeti formák közt jöjjön is létre, nem tekinthető tehát pusztán levéltári belügynek, hiszen szolgáltatói szerepköreit közvetlenül is az az állandó jellegű kölcsönkapcsolat és méginkább folyamatos párbeszéd határolja körül és jelöli ki, ami az adatbank és használói, a tudományos kutatók és kutatási programok között létesül. Ha valahol, akkor itt múlhatatlanul fontosnak tűnik a levéltár és a szaktudomány lehetőleg intézményes formát öltő, az eddiginél összehasonlíthatatlanul szorosabb együttműködése. Hiszen már az adatbankkal kielégíthető tudományos igények meghatározása, de nemkülönben a kielégítés konkrét módozata is a szaktudomány belső fejlődésének a függvénye. Egyszerűen elképzelhetetlen tehát, hogy mint a hagyományos forrásfeltáró és -közlő tevékenységgel ez szokásszerűen együttjár, maguk a levéltárak és levéltárosok döntsenek arról, szükség van-e adatbankra és ha igen, milyen adatbank létesüljön, milyen forrásokat öleljen fel, és milyen tudományos kérdésfölvetések kiszolgálását rangsorolja első helyre. Az adatbankkal történő hazai kísérletezés voltaképpeni legfőbb problémáját épp ebben Tatjuk, ti. hogy kevés jel utal ma a levéltár és a szaktudomány ilyen fokú integrációjának gyakorlattá váltható készségére, de talán a képességére is. E rövid hozzászólás nem tekintheti feladatának, hogy ajánlásokat fogalmazzon meg úgy a levéltárak, mint a szaktudomány mértékadó képviselőinek. Vállalt feladatunknak megfelelően igyekeztünk a külföldi példák, többnyjre irodalomból, helyenként a gyakorlatból közvetlenül is ismert problémavilágát hazai összefüggésben is átgondolni, vagy talán inkább kérdésként exponálni. Jelen tanácskozásra hárul, hogy érdemben elsőként tűzze napirendre hazánkban a számítógépes levéltári adatbank realitásának és jövőbeli kilátásainak a megvitatását.