A Levéltári Szekció tanácskozása az MKE XIII. vándorgyűlésén, Kaposvár. 1981 - Magyar Könyvtárosok Egyesülete Levéltári Szekció füzetei 1. (Budapest, 1983)

I. A Levéltári forráskiadás - Gyáni Gábor: A levéltári adatbank elvi problémái

majd az iskolai oktatástól kezdve az élet szinte minden területén. Ezzel, mint reális technikai eshetőséggel a levéltáraknak is már jóelőre számot kell vetni, nehogy teljesen váratlanul és felkészületlenül érje őket az így felszabaduló lehetőség. Hiszen hiába áll majd rendelkezésre a technikai feltételrendszer (gép + szakértelem), ha nem tudjuk, hogy mit is kezdjünk mindezzel. Ez ad különös nyomatékot a harmadikként említett körülménynek, a kifejezetten levéltár- és történettudományos szempontnak, s tűzi sürgetően napirendre a levéltári források számítástechnikai feldolgozásával összefüggő elvi problémák tisztázását. Jelen hozzászólás ehhez kíván szerényen hozzájárulni a történeti adatbank kérdésének rövid, inkább csak a figyelem felkeltésére alkalmas felvetésével. Ha a számítástechnika levéltári alkalmazására gondolunk, voltaképpen az adatbank-építés kérdését kell előtérbe állítanunk. Talán nem szükségtelen elsőként az adatbank, helyesebben a levéltári forrásokból építendő történeti adatbank fogaimi körülírása. A kvantitatív történeti kutatómunka úgymond alfája és ómegája az adatbank, amelynek az a rendeltetése, hogy egy meghatározott, mennyiségileg kiterjedt forrásanyag vagy logikusan összetartozó, tehát homogénnak számító forráscsoport hiánytalan számítógépi feldolgozásával a kutatás számára állandó forrásbázissal szolgáljon. Ez esetben gépi feldolgozáson az értendő, hogy kizárólag az eredeti forrásokban előforduló és formalizálható (kódolható) információk közvetlen rögzítésére kerül sor. A gépi adatfeldolgozásnak azon metódusa, amely az eredeti információk puszta gépre vitele mellett, netán ahelyett az azokon végzett műveletek eredményét hivatott rögzíteni és tárolni, nem része az adatbank alaptevékenységének. Amiből azonban nem következik, hogy az adatbank csupán ezen alapfunkcióra képes, vagy működése arra korlátozódna. Hiszen lényegéből fakad, hogy olyan adatbázist alkot, melyből merítve különféle és tetszőleges elméleti előfeltevések igazolása, egyszerű kipróbálása végett a tárolt adategyüttest számos matematikai módszer alkalmazásának vetjük alá. De az adatbank elsődleges kutatási hasznosítása is csak abban az esetben végződhet bárki számára kellően ellenőrizhető és elbírálható tudományos eredményekben, ha maga is részévé válik az adatbank-építés folyamatának. Magyarán szólva: nem elegendő az alapadatok ilyen-olyan szempont szerinti gépi feldolgozása, de elengedhetetlen, hogy a felhasználás módjai (kódutasítások, programok, táblakiírások) maguk is bekerüljenek a computerarchívumba. Az adatbank-építés stratégiája röviden igy foglalható tehát össze. 1. Első fokon az elsődleges információk gépbe táplálása folyik (archiválási funkció); 2. második lépésben az aktuális felhasználói igények figyelembevételével néhány alternatív megoldást kell találni a computer-archívumban tárolt információhalmaz gyors és kézenfekvő visszakeresésére (elsődleges