A Levéltári Szekció tanácskozása az MKE XIII. vándorgyűlésén, Kaposvár. 1981 - Magyar Könyvtárosok Egyesülete Levéltári Szekció füzetei 1. (Budapest, 1983)

I. A Levéltári forráskiadás - Benczéné Nagy Eszter: Gondolatok a hagyatéki leltárak forráskiadásának szükségességéről

kutató. Elsőként a mintavétel szempontjai, vagyis az, hogy mely társadalmi réteg vagy csoport leltárait célszerű kiadni, vagy célszerűbb-e esetleg az egyegy területre vonatkozó összes invertárium kiadása, függetlenül a társadalmi helyzettől. Gondot jelent a kiadvány időhatárok közé való szorítása is, a közlés milyensége; teljes szövegű legyen-e, betűhív-e, eredeti sorrendben adjuk-e közre az egyes leltárakat, vagy témákra csoportosítva, összevonva egy-egy leltáron belül? Mindmegannyi kérdés, ami egycsapásra adódik a kiadással kapcsolatban, s nem is könnyű a válaszadás, mert a többféle lehetőség mindegyikének természetesen megvan az egyéni jó oldala, s így nem könnyű a legjobbat kiválasztani. Az eddigi vizsgálatok alapján az a véleményünk alakult ki, hogy teljes szövegű, betűhív közlés lenne talán a legalkalmasabb, mert az a történészeknek, de a néprajzosoknak és a nyelvészeknek is úgy mondana a legtöbbet. A teljes változatlan közlés mellett szól az is, hogy a szobánként felvett leltárak az anyagi kultúra mérése mellett kiválóan alkalmasak a lakás belső elrendezésére, változásának nyomonkövetésére is. Továbbá, így lehetőség nyílik annak felmérésére, hogy a leltárt készítő elöljárók közül hányan tudtak, illetve nem tudtak írni, az így szerzett információk a műveltségi szint kutatásához adhatnak fontos adatokat. Valójában még hosszadalmasan lehetne az érveket sorolni, pro és kontra, és a kérdést eldönteni nem is vagyunk hivatottak, a végleges megoldást csak az e területen dolgozók tudományos igényű és szakszerű összefogásával lehetne véleményünk szerint elérni. Ennek okán javasoljuk, hogy a Levéltári Szekció a hagyatéki leltárak feltárását és feldolgozását végző levéltárosok, történészek és néprajzkutatók összefogásával tegyen lépéseket e történeti értékben bővelkedő forráscsoport átfogóbb és mélyebb kiaknázására, az anyaggyűjtési és közlési módszerek egységesítésére.