A Levéltári Szekció tanácskozása az MKE XIII. vándorgyűlésén, Kaposvár. 1981 - Magyar Könyvtárosok Egyesülete Levéltári Szekció füzetei 1. (Budapest, 1983)

I. A Levéltári forráskiadás - Benczéné Nagy Eszter: Gondolatok a hagyatéki leltárak forráskiadásának szükségességéről

BENCZÉNÉ NAGY ESZTER: Gondolatok a hagyatéki leltárak forráskiadásának szükségességéről A múlt történetét kutató történésznek, néprajzosnak, levéltárosnak, a szűkebb hazáját megismerni akaró helytörténésznek a források bőséges tárát őrzik a levéltárak, segítséget nyújtva egy-egy korszak, egy-egy terület, egyegy település társadalmi, gazdasági, politikai életének, az ott lakó emberek életmódjának megismerésében. A rendelkezésre álló források közül csak egyről, a mindennapi élet, az életmód kutatásának fő forráscsoportjáról, a hagyatéki leltárakról szeretnék szólni. A hagyatéki leltárak elkészítési módja általában koronként és országrészenként is igen változatos képet mutat, mint ahogyan ezt már a hagyatéki leltárakkal foglalkozó kutatók le is írták; hogy csak néhány nevet említsek, a teljesség igénye nélkül: Hofer Tamás, Bíró Friderika, Bogdán István, Péterdi Ottó, Tárkony Szűcs Ernő, Zólyomi József. Az elhunyt utáni javakat általában a település elöljárói és az elhunyt hozzátartozói jelenlétében vették fel. Készültek alapos, részletes leltárak, amelyek a legapróbb részletekig feltüntetnek mindent, a felsorolt javak minőségi és mennyiségi adatait, mint például Moger József nagykanizsai városi esküdt, pintérmester hagyatékáról 1 791 -bői. Ugyanakkor készültek egészen szűkszavú leltárak is, mint a szintén nagykanizsai Benzek Kataliné 1 792-ből, amely mindössze három oldal terjedelmű volt. Abban, hogy végül is milyen leltár keletkezett, minden bizonnyal nagy szerepet játszott az, hogy kinek a vagyonáról és javairól és milyen körülmények között készült. így szinte természetes, hogy ezek a leltárak sem tekinthetők teljesnek, hiszen számtalanszor előfordult, hogy az értékesebb javakat már életében elosztotta az elhunyt, vagy a csődbe ment kereskedő értékesebb tárgyait a felesége igyekezett magáénak vallani, hogy ne kerüljenek szétosztásra vagy árverésre. Az így elkészült leltárak mind a történettudomány, mind a néprajztudomány számára igen értékes adatokat tartalmaznak. A vizsgált inventariumok segítségével életközeibe tudjuk hozni egy település meghatározott rétegének, csoportjának életformáját, mindennapi életét. Nyomon követhetjük segítségükkel az életmód változását, mint ahogyan az már számos település (pl. Kanizsa, Egerszeg) hagyatéki leltárának vizsgálata kapcsán sikerült is. Egyidejűleg megállapíthattuk azt is, hogy ezek a változások nem egyik napról a másikra játszódtak le, hanem lassan kapcsolódtak a gazdasági élet diktálta feltételekhez, nem utolsó sorban azért, mert igen nagy mértékben befolyásolták a szokások, tradíciók, a régihez való ragaszkodás, az újtól való