A Levéltári Szekció tanácskozása az MKE XIII. vándorgyűlésén, Kaposvár. 1981 - Magyar Könyvtárosok Egyesülete Levéltári Szekció füzetei 1. (Budapest, 1983)

I. A Levéltári forráskiadás - Trócsányi Zsolt: A Habsburg kormányhatóságok iratai 1690-1848

Ministerialkonferenz-ekhez hasonló funkciójú szervek működéséből származnak. A Staatsrat anyaga, ismeretes, elpusztult az 1 945-i tűzvészkor, csak töredékek maradtak meg belőle. Ezek egyike-másika azonban kivételes értékű. Azt hiszem, hogy pl. Kaunitz államkancellár államtanácsi votum-aiból, amelyek megmaradtak, helyes volna publikálni a magyarországi és erdélyi vonatkozásúakat (amelyek ti. valami érdemit tartalmaznak, mert a votumban nemritkán csak annyi áll, hogy Kaunitz csatlakozik az előtte szóló, tehát a rangban közvetlenül utána következő államminiszter véleményéhez). Szerencsésebb a helyzet az 1809 és 1848 közti időszaknál. Itt azokra az információkra támaszkodom, amelyet volt kollégámtól, Pajkossy Gábortól szereztem (ő jelenleg a MTA Történettudományi Intézetének munkatársa). Pajkossy Gábor ez év tavaszán a Kossuth-iratok kiadásához folytatott kutatásokat az Osztrák Állami Levéltárban. így tanulmányozta a Staatskonferenz iratanyagát is. A tőle szóban nyert tájékoztatás szerint a Staatskonferenz 1809 és 1848 közti anyagában (az 1830-as-l 840-es években mellette a magyar ügyeket illetően működő Vorkonferenz-ében, amelynek anyaga kb. 1 844-től elkülönül) évente kb. 5 szerzői ív kiadandó magyar és erdélyi vonatkozású anyag van. így az 1809 és 1848 közti 4 évtized anyaga beleférne 7-8, az apparátussal és bevezetéssel együtt kb. 40 íves kötetbe. Az Országos Levéltár bécsi delegátusától közvetve származó információ szerint az OL a Staatskonferenz anyagát filmeztetni kívánja; ez a munka kb. 2 év múlva kezdődnék el. Ezzel adva lesz a lehetőség arra, hogy e kiadvány központi anyagát itthon tanulmányozhassuk. Most már csak az utolsó lépés hiányzik: 1848/49. Tájékozódásom szerint Fábiánné Kiss Erzsébet kolléganőm, aki az 1 848/49-i magyar kormányzatról írt monográfiát, vállalkoznék e korszak magyar minisztertanácsi jegyzőkönyveinek kiadására, ha erre mód lesz. A híd ívei tehát összezárulnak 1849-nél. Belátható évtizedeken belül kiadásra kerülhetne azon iratok összesége (természetesen bizonyos mértékig szelektált összessége), amelyek a Magyarország legfontosabb ügyeiben hozott döntéseket foglalják magukba. A dolog fontosságát talán nem kell külön hangsúlyozni. Engedjék meg, hogy csak egy tényezőre hívjam fel a figyelmet: a Habsburg Birodalom központi irányítóinak magyar politikájáról (beleértve az erdélyit is) évszázados és változó termékenyjjégű kuruc-labanc viták után így nyerhetnénk megnyugatató képet. Ez a vállalkozás nem lenne irreális. Az 1761 előtti Ministerialkonferenz-ek iratanyaga beleférne kb. 6, egyenként 20-22 íves kötetbe. A Staatskonferenznél nagyobb terjedelemről van szó, de ez sem több 7-8, egyenként kb. 40 íves kötetnél. Az 1848-49-i minisztertanácsi jegyzőkönyvek feltehetően egy nagyobb kötetet tennének ki. 14-15 kötetről van szó, aminek kiadása nem