A Levéltári Szekció tanácskozása az MKE XIII. vándorgyűlésén, Kaposvár. 1981 - Magyar Könyvtárosok Egyesülete Levéltári Szekció füzetei 1. (Budapest, 1983)

I. A Levéltári forráskiadás - Koroknai Ákos: A polgári kori központi kormányszervek iratainak forráskiadása 1848-1981

A megindult munkálatok azonban azt mutatták, hogy a polgári kor mindjobban elbürokratizálódó és egyre erőteljesebben gépesített iratterméséből szinte lehetetlen, az emberi időmércét is figyelembe véve, belátható időn belül színvonalas forráskiadványt összeállítani. így született meg a döntés, hogy olyan forrástípust kell közlésre kiválasztani, mely az adott korszak kutatását - a tematikus kiadványoktól eltérően - több oldalról is lehetővé teszi. A választás a Monarchia legfőbb kormányszervének, a közös (birodalmi) minisztertanácsnak a jegyzőkönyveire esett. A közös minisztertanácsi jegyzőkönyvek sorozatának 4 kötetét magyar szerzők készítették, éspedig - Komjáthy Miklós az 1867-71. évi jegyzőkönyveket rendezi sajtó alá. Jelenleg a magyarázó jegyzetek összeállítása folyik. A kézirat leadási határideje: 1985. - Az 1883-1895 közti évek jegyzőkönyveit tartalmazó kötet szerkesztője Diószegi István. A még hátralevő munkák a bevezető tanulmány elkészítésére koncentrálódnak. A kézirat 1982-re készül el. - Somogyi Éva ugyancsak 1982-re fejezi be az 1 896-1906. évek közötti jegyzőkönyvek szerkesztési munkálatait. - Az 1908-1914-ben keletkezett jegyzőkönyvek feldolgozója Pamlényi Ervin, aki 1975 óta részesül céltámogatásban. - A kimaradó évkorok jegyzőkönyveit pedig osztrák munkatársak rendezik sajtó alá. A sorozat kötetei eltérő ütemben készülnek. A munkák intenzívebb végzését erősen befolyásolják a korlátozott kiutazási lehetőségek. Márpedig a külföldi kutatások feltétlenül szükségesek, mert az abszolutizmus-kori császári osztrák minisztertanácsból sarjadt közös minisztertanácsnak, mint a két kormányon kívül álló szervnek az iratanyaga csupán az osztrák fővárosban tárható fel. A közös minisztertanács szerepének tisztázása csak bécsi anyagok alapján történhet meg (elsősorban a Külügyminisztérium és a Kabinetiroda iratai alapján). Ide koncentrálódik a levelezési anyag zöme is. Felkutatásuk alapvető követelmény, mert bár a jegyzőkönyvek megvilágítják a minisztertanácsban tárgyalt kérdéseket, a történeti valóságot mégis töredékesen tükrözik, a megformálásukban közrejátszó objektív és szubjektív tényezők miatt. A forráskritika viszont épp ezek ismeretében tisztázhat oly lényegi kérdéseket, hogy pl. miként alakult az uralkodó és a minisztertanács viszonya, s hogy az uralkodói akarat mennyire játszott közre a döntések meghozatalában stb. A három sorozat forráskiadási elveit érdemes közelebbről is szemügyre vennünk. A forrástípus azonossága ellenére - ti. hogy mindhárom minisztertanácson elhangzottakat egyaránt jegyzőkönyvbe foglalták - a forráskiadás gyakorlata különböző a jegyzőkönyvek tartalmi-forrásértéki eltérései miatt.