A Levéltári Szekció tanácskozása az MKE XIII. vándorgyűlésén, Kaposvár. 1981 - Magyar Könyvtárosok Egyesülete Levéltári Szekció füzetei 1. (Budapest, 1983)

II. Egyházi levéltárak - Beke Margit: Az esztergomi prímási és főkáptalani levéltár

1 883-ban prímási palotává válik. Simor János prímás itt adott helyet a Keresztény Múzeumnak, a róla elnevezett könyvtárnak és a levéltár egy részének. A Prímási Levéltár 1784,15 ifm mennyiségű anyagának csak egyházkormányzati része kerülhetett be a palotába, a másik, jóval nagyobb részét a bazilika második emeleti helyiségébe vitték. A palotai raktár vasrácsozattaI osztott három szintje könnyen hozzáférhetővé teszi az anyagot. A bazilikái raktárban részben fapolcokon, faszekrényekben, részben Salgó-állványokon nyertek elhelyezést az iratok. Napjainkban szerelték fel a polcokon körbefutó könnyű létrarendszert, amelyet a polcok háromméteres magassága indokol. Az iratanyagot a 18. sz. végén két részre osztották. Egyik az Ecclesiasticum (egyházi), amelyet további két csoportra bontottak: Archívum Ecclesiasticum Vetusra (Régi Egyházi Levéltár) all. sz.-tól 1 766-ig terjedően, és az Archívum Ecclesiasticum Nóvumra (Új Egyházi Levéltár) 1766-1 799-ig terjedően. A másik csoport a Saeculare (világi, pontosabban gazdasági). Itt kiemelkednek nagy egységüknél fogva az Acta Radicalia (gyökeres jogok) elnevezésű irategyüttes, amely az érsekség jogi, gazdasági érdekeire vonatkozott, továbbá az Archívum Juridico-oeconomicum et Directorále (Jogi-gazdasági és Kormányzati Levéltár). Különálló gyűjtemény az Acta Protocollaria (könyvjellegű iratok) színes, vegyes kötetei. Ezek mellett másféle iratokkal is bővült és gyarapodott a levéltár a 18. sz. óta. Az iratok legújabb rendezése ha nyomaiban meg is hagyta az elnevezéseket, mégis a besorolással kissé szürkébbé váltak. Ma a levéltárban all. sz.-tól napjainkig találhatók iratok. A különböző iratanyagban elenchizált Mohács előtti okleveleket kiemelték helyükről az országszerte ismert követelményeknek megfelelően, de azok megtartották eredeti jelzetüket. így az 1 200 db oklevelet az Ecclesiasticum Vetus, Saeculare, Acta Radicalia Classisainak (osztályainak) jelzetei szerint helyezték el. Kivételt képez az Ipolyi anyagból kivett oklevélsorozat, amely folyószámot visel. Ebben a gyűjteményben található történeti forrásunk néhány nagyjelentőségű dokumentuma, mint pl. az Aranybulla 131 8-as másolata, az 1 233-as beregi egyezmény, az 1 41 2-es szepesi városok elzálogosítása, nem beszélve a főegyházmegye jogait nyomon kísérő oklevelekről. A legjelentősebb iratcsoport az Egyházkormányzati iratok, amelyek között időrendiségben első helyet foglal el a Batthány-féle rendezés alkalmával elnevezett Archívum Ecclesiasticum Vetus, amely ma 1526 utáni iratokat tartalmaz 1766-ig. Ebben találhatók az addigi érsekek iratai. Ezek a következők: Várday Pál (1526-1549), (Martinuzzi Fráter György 1551), Oláh Miklós (1553-1568), Verancsics Antal (1569-1573), Fehérkövy István (1596), Kutassy János (1 597-1601 ), Forgách Ferenc (1601 -1615), Pázmány Péter (1616-1637), Lósy Imre (1637-1642), Lippay György (1642-1666), Szelepcsényi György (1666-1685), Széchenyi György (1685-1695), Kollonich Lipót (1695-1 707), Keresztély Ágost (1 707-1725), Eszterházy Imre (1725-1 745), Csáky Miklós