Gerhard Péter - Koltai Gábor: A Magyar Szocialista Munkáspárt Budapesti Bizottsága vezető testületeinek napirendi jegyzékei IV. 1980. március 8. - 1989. szeptember 24. Budapest Főváros Levéltára kiadványai. Levéltári dokumentáció 16. Levéltári segédletek 9. (Budapest, 2011)
Az MSZMP budapesti vezetése 1980 és 1989 között
1988-ra már 47%-ra ugrott arányuk. A fizikai munkások létszáma a felvett tagok között viszont épp ellenkező előjelű tendenciát mutatott: az 1980-as 59,7%-ról 1988-ra 39%-ra csökkent.6 A kilépési hullám miatt érdemes közelebbről is megvizsgálni az 1988-ban a pártot elhagyók motivációit. A kilépések indokaiként némelyek őszintén bevallották, hogy nem értenek egyet a párt politikájával, létszámuk közel megtízszereződött (204-ről 2012-re emelkedett) egyetlen év alatt: míg 1987-ben a kilépőknek mindössze 6%-a hivatkozott erre, addig 1988-ban már 11,6%-uk indokolta ezzel kilépését. A többség azonban főként családi vagy egészségügyi okokkal magyarázta kilépését, illetve jelentős az „egyéb” kategória aránya: 1988-ban a kilépők közel fele már ide tartozott. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy a kilépő nem volt hajlandó távozása indokát elárulni.7 A Budapesti Bizottság legfőbb szerve, a párttagság legfontosabb gyűlése tehát - formálisan - a pártértekezlet volt. A pártértekezleteket az 1975-ben elfogadott szervezeti szabályzat értelmében legalább ötévente kellett összehívni.8 A szervezeti szabályzat előírásaihoz képest a budapesti pártértekezletek megtartása a felettes testület összehívásának gyakorlatához, azaz a pártkongresszusok időpontjához igazodott. Korszakunkban azonban a legalább ötévente történő összehívási kötelezettséget már betartották. A pártértekezletek legfontosabb feladata a megelőző időszakra vonatkozó Bp. PB-beszá- molók megvitatása, illetve a Bp. PB új tagjainak a megválasztása volt. Ez alól az 1989. szeptemberi pártértekezlet jelentett kivételt, amelyen nem választottak új pártbizottsági tagokat, ugyanis azt tervezték, hogy az MSZMP XIV. kongresszusa után majd egy újabb - tisztújító - értekezletet hívnak össze. Az MSZMP 1989. októberi megszűnése azonban időszerűtlenné tette ezt a forgatókönyvet. Két pártértekezlet között a fővárosi pártszervezetet hivatalosan a Budapesti Pártbizottság irányította. Az 1981. június 22-én elfogadott munkarendje szerint a testület legfontosabb célja, hogy „a fővárosban alkotóan alkalmazza, megfelelően érvényesítse a párt politikáját, a felsőbb pártszervek határozatait”. A párthierarchiából adódó legfontosabb feladata tehát a központi pártvezetés határozatainak fővárosi végrehajtása volt. Ennek során azonban nemcsak a pártszervezetekkel, hanem az állami szervekkel is kapcsolatban állt, sőt akár be is számoltathatta azokat a fővárost érintő problémákról. Az 1988 decemberében elfogadott új pártbizottsági munkarend azonban már nem tesz említést a központi párthatározatok végrehajtásáról, ekkortól a testület, öndefiníciója szerint „a fővárosi pártmozgalom legfőbb politikai, döntéshozó, irányító és ellenőrző 6 BFL XXXV. I .a.3. 180. őe. ( 1982. április 15.); BFL XXXV. 1 .a.4. 798. őe. (1989. március 16.) 7 Vö. BFL XXXV. 1 .a.4. 798. őe. ( 1989. március 16.) 8 A Magyar Szocialista Munkáspárt szervezeti szabályzata. In: A Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszusának jegyzőkönyve. 1975. március 17-22. Kossuth, Budapest, 1975. (A továbbiakban: MSZMP 1975.) 532. o. 12
