Rácz Attila - V. László Zsófia: A Magyar Szocialista Munkáspárt Budapesti Bizottsága vezető testületeinek napirendi jegyzékei II. 1962. október 31. - 1970. október 23. Budapest Főváros Levéltára kiadványai. Levéltári dokumentáció 14. Levéltári segédletek 7. (Budapest, 2010)
Az MSZMP budapesti vezetése 1962 és 1970 között
Bár a régi párttagság igazolását központilag több alkalommal is befejezettnek nyilvánították, illetve határidőt szabtak a munka lezárására, az újabb kérvények mégis folyamatosan érkeztek 1970-ig, óriási terhet róva a kerületi és a fővárosi pártapparátusra.11 Az elismerési munkához kapcsolódva az Elnöki Tanács az 1966. évi 29. tövényerejű rendelettel létrehozta a Szocialista Hazáért Érdemrendet, „a felszabadulás előti a forradalmi mozgalomban hazánk szocialista társadalmi rendjének megteremtése érdekében kifejtett és elismert kimagasló tevékenység kitüntetésére”.11 12 Az érdemrendet, amellyel újabb kedvezmények is jártak, gyakorlatilag minden elismert régi párttag megkapta.13 Budapesten 1966. január 1-jén 5 595 régi párttagot tartottak nyilván, ami a párttagság 3,4%-át jelentette.14 15 Az 1970-es pártértekezlet idejéig pedig 6 335 személy - a tagság 3,5%-a - kapta meg a Szocialista Hazáért Érdemrendet a fővárosban.13 A fővárosi párttagok képviseletét az ún. nómenklatúra-rendszerben a Budapesti Bizottság látta el,16 melynek legfőbb döntéshozó szerve formálisan a pártértekezlet volt. Két pártértekezlet között a budapesti pártszervezetet a Budapesti Pártbizottság irányította. Ez a szerep azonban csak névleges lehetett, hiszen az eleve nagy létszámú testület viszonylag ritkán ülésezett. Két Bp. PB- ülés között a budapesti pártszervezet tényleges irányítását az általában kéthetente ülésező Budapesti Végrehajtó Bizottság végezte. Az operatív munkát a központi pártapparátus szervezeti egységeinek mintájára létrehozott osztályok végezték, amelyek felett a központi osztályok és a budapesti választott vezető testületek is felügyeletet gyakoroltak.17 Az osztályok készítették elő a napirendekhez kapcsolódó előterjesztéseket és határozati javaslatokat, ezáltal elvileg jelentős befolyásuk volt a választott testületek által hozott határozatokra. Az osztályokat azonban a Bp. PB-titkárok felügyelték, így az előterjesztések közvetve az ő akaratukat tükrözték. így a választott testületek és az apparátus munkája és ellenőrzése lényegében összemosódott.18 11 „A Budapesti Párt- Végrehajtó Bizottság a kerületekből felterjesztett 2 143 javaslatból, [1967. májusától] 1968 április hó végéig 1 884 elvtárs ügyében döntött [...] Jelenleg a Budapesti Pártbizottságon 360 kérelem vár elbírálásra, illetve ismételt vizsgálatra. Ehhez várható a kerületeknél jelenleg folyamatban lévő 214 ügy, illetve az újonnan jelentkező elvtársak kérelme.” BEL XXXV.l.a.4. 276. öe. (1968. május 20.) 60-62. o. 12 1966. évi 29. tvr. 1. §. Ld. még: MÜL M-KS-288.4. 82. őe. (1966. július 28.) 179-180. o.; A kitüntetések átadásának részleteiről az MSZMP PB 1967. április 6-án döntött. MOL M-KS-288.5. 421. öe. (1967. április 6.) 8., 102-103. o. 13 BEL XXXV.l.a.4. 247. őe. (1967. április 7.) 18. o. és uo. 248. őe. 20. o. 14 BEL XXXV.l.a.4. 221. őe. (1966. március 18.)95.o. 15 BIT. XXXV. 1 .a.2. 5. őe. (1970. október 31-november 1.) 1/357. o. 16 A káderhatásköri listákról és a nómenklatúra-rendszerről bővebben Id.: T. Varga György — Szakadát István: íme, a nómenklatúrák. In: Társadalmi Szemle, 1992. 3. sz. 73-96. o., illetve Szakadát István: Káderfo(r)gó. A hatásköri listák elemzése. In: Társadalmi Szemle, 1992. 8-9. sz. 97-120. o. 17 Ez az atomizáltság a csúcstól az egyénig áthatotta a rendszert. A kettős felügyelet nem a véletlen müve a totalitárius rendszereknél: a felelősség megkettőzése ugyanis megszünteti a felelősség- és kompetenciaérzést. Hannah Arendt: A totalitarizmus gyökerei. Bp., Európa Könyvkiadó, 1992. 501. o. 18 Az állampárti bürokráciáról és az apparátusról ld.: Kornai János: A szocialista rendszer. Kritikai politikai gazdaságtan. HVG Kiadó, Bp., 1993. 68., 72-75. o. 13
