Ságvári Ágnes (szerk.): Budapest főváros levéltárában őrzött jelentősebb kapitalista kori vas-, fém- és gépipari fondok - Levéltári dokumentáció 8. - Levéltári segédletek 3. (Budapest, 1984)

Bevezetés

A XIX. század végétől az I. világháború kitöréséig terjedő korszakot az iparág további gyors minőségi és mennyiségi felfutása jellemezte. Ebben az időben foglalta el a vas-ós fém-, különösen pedig a gépipar - mind a nagyüzemek, mind a foglalkoztatott munkások számát tekintve - Budapest gyáriparában az egyértelműen első helyet.

A fejlődésben - a számszerű gyarapodást is megelőzve - a belső tőkefelhalmozás, a technikai felszerelés modernizálása, az uj termelési ágazatok meghonositása játszotta a főszerepet, tehát a már meglévő vállalatok megerősödésére esett a hangsúly. Megváltozott az iparág belső szerkezete is, amennyiben a szerszámgépgyártás, az elektromos ipar, valamint a legkésőbb megjelenő, de rohamosan erősödő hadianyaggyártás került előtérbe.

, E közel másfél évtizedes fejlődés eredményeként az iparág budapesti üzemeinek száma megkétszereződött /19oo«l64 vállalat; 191o» 324 vállalat/, A számszerű gyarapodásnak ezt az általános ütemét azonban főleg csak a középüzemek, valamint a nagyüzemek alsó és középső kategóriájába tartozó vállalatok érték el, illetve haladták meg, a nagyüzemek felső kategóriájában már jóval szerényebb volt az emelkedés mértéke. A munkáslétszám, összességét tekintve, az 19oo. évi 3o 008 főről 191o-ig 48 285 főre, azaz 61 százalékkal nőtt. Az összlétszámon belül azonban jelentős eltérések mutatkoznak a különböző kategóriák növekedési ütemében. A kis- és középüzemek9 különösen a 3oo munkásnál kevesebbet alkalmazó vállalatok dolgozóinak létszáma általában megkétszereződött, ugyanakkor az looo munkásnál többet alkalmazó vállalatok esetében még az 5o százalékot sem érte el a léts zámgyarapo dá s .

Az I.világháborút megelőző esztendőkben a főváros vas-, fénv-és gépiparát részben a középüzemek jelentőségének hangsulyozoA- tá válása, részben a magasfoku koncentráció jellemezte. A 324 szakmabeli üzemből lo2 /31,5 száza?,ék/ tartozott a középüzemek sorába, melyeknek 9 83o főnyi összmunkássága az iparágban dolgozók /48 285 fő/ 2o,4 százalékát tette ki. Ennek az üzemkategóriának a fontosságát a nagyipari szakosodás fejlődése, az igényekhez való rugalmasabb alkalmazkodás képessége teremtette megc A koncentráció magas fokát bizonyitja, hogy a fővárosi vas-,féim-és gépipar összmunkássá- 4 -