Ságvári Ágnes (szerk.): Budapest főváros levéltárában őrzött jelentősebb kapitalista kori vas-, fém- és gépipari fondok - Levéltári dokumentáció 8. - Levéltári segédletek 3. (Budapest, 1984)

Budafoki Zománcedény-, Fémáru- és Elektromosgyár Rt.

tendő alatt nagyon jelentős exportpiacot épített ki. Kezdetben zömmel a balkáni államok, Törökország és Egyiptom tartoztak az értékesítési területek közé, az 193o-as évek végére azonban a vállalat termékei már Angliában, Ausztráliában, Ceylonban, Cipruson, a Délafrikai Unióban, Észtországban, Franciaországban, a Fülöp-szigeteken, Indiában, Irakban, Jáván, Kanadában, Lettországban, Litvániában, Máltán, Marokkóban, Olaszországban, Palesztinában, Svédországban, Tuniszban, valamint az USA-ban is tért hódítottak.

1937* december 2o-án a vállalat alaptőkemelés nélkül magába olvasztotta az 192o-ban alakult Hajós és Szántó Elektromosgyár Rt.-ot, amely szintén a Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Bank érdekkörébe tartozott. A beolvasztás kapcsán a cégnév Budafoki Zománcedény-, Fémáru- és Elektromosgyár Rt.-re változott. Az addigi termelési profil elektromos cikkek gyártásával bővült ki, az adminiszt*

rativ szervezet a Hajós és Szántó cég Bp. VI. Andrássy ut 59. szám alatti irodájával, a gyártó kapacitás pedig annak Bp. XI. Daróczi ut

1. szám alatti gyártelepével gyarapodott. 1930-ban a Budafoki Zománcedény-, Fémáru- és Elektromosgyár Rt. egy kis időre - ha csak formálisan is - kikerült a Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Bank közvetlen érdekeltségéből, miután részvényeinek többségét az említett bank másik érdekeltségi vállalata, az Első Magyar Papíripari Rt. vásárolta meg. Az év végén az alaptőkét 2 millió P-re emelték fel.

A vállalat a II. világháború kitörésétől kezdődően aktivan bekapcsolódott a hadiszállításokba, amelyek 1943-tól termelésének már túlnyomó részét tették ki. A honvédelmi minisztérium rendelései rajkályhák, faszéntároló dobozok, "Viktória" harcos kézmelegitő készülékek, faszéntüzelésü melegítő kályhák, gázálarc horddobozok, gyutecsdobozok, robbanó töltetek, valamint aknák gyártására vonatkoztak. A hadiszállításokból származó jövedelem módot adott a jelentős beruházásokra, modernizálásokra. Az 1940-es esztendők első éveiben nagy épitkezések folytak a budafoki. Gyár utcai zománcgyári telepen, ahol a régi műhelyek, raktár-, iroda- és lakóépületek egyidejű korszerűsítése mellett számos uj épületet is emeltek. Ezekben az években épültek Budafokon a Gyár utca 18/2o., Csap u. 14., valamint Temető u. 4.szám alatti gyári telkeken a vállalat munkáslakóházai is. Nagyjából ezzel egyldóben került sor a Bp. XI. Daróczi ut 1. szám alatti, már nem meg-