Ságvári Ágnes (szerk.): Budapest főváros levéltárában őrzött jelentősebb kapitalista kori vas-, fém- és gépipari fondok - Levéltári dokumentáció 8. - Levéltári segédletek 3. (Budapest, 1984)

Kollerich Pál és Fiai Rt.

szövetek gyártása. E terméket speciális módon, olyan jó minőségben állitották elő, hogy az I. világháborút megelőző évek egyik legkeresettebb exportcikke lett.

Az I. világháborút követően is megfelelő volt a foglalkoztatottság, az 192o-as esztendőkben az évi átlagos munkáslétszám 2oo-22o fő körül mozgott. Az elért pénzügyi eredmények lehetővé tették, hogy a növekvő kereslet számszerű kielégítése, valamint az árukínálat fokozását célzó uj gyártási ágak és cikkek /gabonaosztályozók, vas- és fémárukhoz horganyzó berendezések, fűtőtest burkolatok, stb./ bevezetése érdekében két alkalommal is lényegesen bővítsék a gyártelepet. A vállalatot 1929 decemberében részvénytársasággá alakították át, alaptőkéjét 500.000 P-ben állapították meg. Ezt követően azonban a cég visszaesett. A rossz értékesitési lehetőségek nemcsak a világgazdasági válság alatti, hanem az azt követő üzletévekre is rányomták bélyegüket* Így az 193o-as évek folyamán az évi átlagos munkáslétszám nem haladta meg a 15o főt,

1938-ban pedig az $oo,ooo P-ós alaptőkét 300.000 P-re kellett leszállítani. A háborús konjunktúra egy rövid időre fellendítette az üzemet, a foglalkoztatott munkáslétszám - hosszú évek után először - ismét meghaladta a 2oo-at; 1941-ben pl.23o főt tett ki. A honvédelmi minisztérium rendelései főleg tüskésdrót huzalok és hengerek, honvédségi kórházi berendezések, valamint óvóhely páncélajtók gyártására vonatkoztak. A n# világháború ugyanakkor jelentős károkat is okozott a vállalatnak, elsősorban szerszámgép parkját érték súlyos veszteségek,de számottevő volt az épületkár is.

A felszabadulást követően a Kollerich Pál és Fiai Kt.is erőj

sen lecsökkent létszámmal kezdte meg a termelést, amely először a Vörös Hadsereg harcoló alakulatai számára végzett munkákra korlátozódott. A polgári fogyasztás részére történő gyártás csak 1945 második felében indult meg, ezzel egyidőben vette kezdetét a jóvátételi gyártás is. Az 1945-1947-es esztendők évi átlagos munkáslétszáma 7o-9o fő körül mozgott, az üzem békebeli kapacitásának mindössze 3o-5o százalékával dolgozott. Az 1947. január 1-i forintmérleg szerint a vállalat utoljára 1,2 millió Ft. alaptőkével működött.

18o -