Ságvári Ágnes (szerk.): Budapest főváros levéltárában őrzött jelentősebb kapitalista kori vas-, fém- és gépipari fondok - Levéltári dokumentáció 8. - Levéltári segédletek 3. (Budapest, 1984)

Bevezetés

geségeiből fakadtak. Mindezek ellenére a harcok elmúltát követően azonnal megkezdődött, és 1945 nyarának elejéig már befejezéshez kö­zeledett az üzemek helyreállítása. A termelés megindításában nagy szerepe volt a szovjet hadsereg részére végzett munkáknak* A magyar - és benne a nagy-budapesti - vas-, fém- és gép­ipar 1945-1946-ban zömmel állami rendelésre dolgozott. Az újjáépí­tés feladatai, valamint a jóvátétel! szállítások fokozott erőfeszí­tést igényeltek az iparágtól, ugyanakkor azonban a magyar ipar fej­lődési ütemét messze meghaladó fellendülését, gyors gazdasági talp­­raállását is elősegítették. Termelése az "államosítás éve"-ként jel­lemzett 1948-as esztendőben - a nehézipar részeként - már 24 száza­lékkal meghaladta az 1938. évi szintet. Ennek a Magyarország gazdasági életében oly kiemelkedő sze­repet játszó fővárosi vas-, fém- és gépiparnak alkották számottevő hányadát /kb. lo-12 százalékát/ azok a jóréemt középüzemi, vala­mint nagyüzemi alsó és középkategóriába tartozó vállalatok, amelyeknek iratanyagáról a jelen repertórium ad tájékoztatást. A középüzemek je­lentőségéről, a budapesti gyáriparban elfoglalt helyéről általánosság­ban már történt említés. Még pontosabban lemérhetjük a kötetben is­mertetett vállalatok valódi súlyát, ha velük kapcsolatban néhány tényt külön is megemlítünk. Közismert az a szerep, amelyet például a Láng-gyár a turbi­na gyártásban, a Csonka-gyár a motorizációban, a Röck-gyár a malom­ipari gépek előállításában betöltött. Egy-egy uj termék magyarorszá­gi bevezetésében - többek között - a Harmatta Rendszerű Csőgyár /elektromos hegesztésű csövek/, a Roessemann és KUhnemann-cég /vasú­ti biztosító berendezések/, a Magyar Acélárugyár /vasúti acél hord­­rugók/, a Kollerich-cég /drótszövetek, sziták/ vállalt úttörő felada­tot. Különleges szempontok kiemelése nélkül is jelzik a vállalat sú­lyát a magyar ipar olyan reprezentánsai, mint a Budapest-Salgótarjá­­ni Gépgyár és Vasöntő Rt., az Elzett-gyár, a Budafoki Zománcedény-, Fémáru- és Elektromosgyár, a Magyar Radiátorgyár, a Magyar Vegyipari Gépgyár, az Oetl-gyár - hogy csak a legismertebbeket említsük. És vé­gezetül: a repertorizált vállalatok döntő többségénél megtalálható élénk - gyakran rendkívül széles körű - export-import kapcsolatok is- 9 -

Next

/
Oldalképek
Tartalom