Budapest Főváros Levéltára - Levéltár ismertető 2. (Budapest, 1997)

III. A peremkerületek 1950-ig

községek és kisközségek. Nagyközségek kategóriájába azon települések tartoztak, melyek képesek voltak a törvény által a községre ruházott teendőket saját erejükből ellátni, míg kisközség lett abból a településből, mely ezen feladatoknak önerőből nem tudott megfelelni és ezért más községgel kellett szövetkeznie. (Ez leginkább a községi adminisztrációt végző jegyzői hivatal fenntartásán múlt, a nagyközségek­nek önálló jegyzőjük volt, míg a kisközségek esetében több település tartott egy közös jegyzőt, akit körjegyzőnek neveztek) A gyakorlatban ennél magasabb szer­vezeti szintet elért településekből lettek a megye keretén belül működő rendezett tanácsú városok ( 1929-től megyei városok), melyek szélesebb körű jogosítványok­kal voltak felruházva, mint az előbb említett települések. E fokozatok közti különbség egyrészről a községek jogállásában, másrészről azok közigazgatási berendezésében nyilvánul meg. A felsorolt jogszabályok sze­rint a községi önkormányzat önálló jogi személy, jogokat szerezhet és kötelezett­ségeket vállalhat. A községi igazgatás megítélésénél legfontosabb szempont az önkormányzati jogkör gyakorlásának lehetősége, illetőleg az önkormányzat kor­látozásának mechanizmusa. A községi iratok forrásértéke is attól függ, hogy létre­hozójuk a döntéshozatal melyik szintjén szerepel. A községek feletti ellenőrzési és felügyeleti jogkör az illetékes megyei törvény­hatóságot, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyét illette meg. A főfelügyeletet a belügy­miniszter gyakorolta, ami azt jelentette, hogy ha a megye határozatait a községek sérelmesnek találták, a belügyminiszterhez fordulhattak felülvizsgálati kérelem­mel, és a megye javaslatára a belügyminiszternek volt joga feloszlatni a községi képviselő testületet. (A belügyminiszter iratait a Magyar Országos Levéltár őrzi.) A megyei törvényhatóság a rendezett tanácsú városokat az alispán, a nagyközsége­ket a főszolgabíró útján felügyelte. A kis- és nagyközségek egy-egy járásba tartoztak, ezek élén a főszolgabíró állt. Pest megye járási beosztását többször módosították, így a később Budapesthez csatolt községek is egyes időszakokban más-más járáshoz tartoztak. Mivel a főszol­gabírói iratok az egyes községek történetére vonatkozóan nélkülözhetetlen for­rások, ezért a kutatónak feltétlenül tudnia kell, hogy az adott település mikor melyik főszolgabírói hivatal alá tartozott. Levéltárunkban csupán a Kispesti (1911-1922) és a Központi (1922-1949) járások iratai, illetve a Csepel nagyközség területén illetékes, ideiglenes jelleggel felállított Központi járás csepeli szolgabírói kiren­deltségének (1943-1944) iratai találhatók meg. A többi járás iratanyaga a Pest Megyei Levéltárban lelhető fel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom