Budapest Főváros Levéltára - Levéltár ismertető 2. (Budapest, 1997)

XIV. Ingatlanok nyilvántartása

A főváros pesti oldalának teleknyilvántartásait a Pesti (1875-től Budapesti) Kir. Törvényszék, majd 1915-től a Budapesti Központi Kir. Járásbíróság mellett működő telekhivatal vezette. A Duna bal partján a telekjegyzőkönyveket 1878-ban fektették fel, átvéve a városi telekkönyvi hatóság 1870-1878 közötti érvényes bejegyzéseit. A korábbiakra vonatkozóan Pest város telekkönyvi iratainak gyűjteményében a telek és betáblázási jegyzőkönyvek szolgálnak forrásul. A nyomtatott ívekre felvett telekjegyzőkönyveket 1893 után az Igazságügyminisztérium rendeletére telekkönyvi betétként vezették tovább 1926-ig, amikor újjászerkesztették őket. A pesti oldal nyilvántartásaihoz készített egykorú segédletek fennmaradtak, ami megkönnyíti a kutató dolgát. A helyrajzi számok ismeretében a részletlajstromok adják meg a keresett ingatlan betétszámát, úgyszintén lajstrom segítségével lehet kutatni a kataszteri helyrajzi szám alapján, de a Duna bal partján 1926-ban felvett házszámjegyzék felhasználásával az utca és a házszám ismeretében is elvégezhető a kutatás. A telekkönyvi névjegyzékek segítségével 1878-1900 között a tulajdonosok neve szerint is megállapítható a keresett ingatlan betétszáma. A névjegyzék második sorozata az 1926-1944 közötti időszakra vonatkozik, szintén a tulajdonosok neve szerint tartalmazza az ingatlanok betétszámát. Ebből az időszakból azonban csak a megszüntetett betétek töredéknyi anyaga került hozzánk. Az 1926 után átszerkesztett betéteket a mai telekkönyvi hatóság kezeli. Külön telekkönyvi névjegyzék készült a főváros, a kincstár és a Fővárosi Közmunkák Tanácsa tulajdonában lévő ingatlanokról is. (A fentiekben ismertetett iratanyagokat Bónis György: A jogszolgáltatás területi szervei. Bp., 1966. című munkája 73-76. és 93-97. lapjain részletesen tárgyalja.) Ami az 1950-ben Budapesthez csatolt településeket illeti, az Újpesti Kir. Járásbíróság telekkönyvi iratainak fennmaradt töredékei minden egykorú segédlet nélkül kerültek levéltárunkba. Megtalálhatók nálunk Rákospalota 1886-1934 közötti telekkönyvi betétei, valamint Újpest 1883-1950 között vezetett telekkönyvi betétei közül azok, amelyeket átszerkesztés miatt megszüntettek. Mindkét iratanyag esetében a telekkönyvi betétszámot ismerve vagy darabonkénti átnézéssel lehet kutatni. A XIX. század második felének és a XX. század első harmadának budapesti ingatlannyilvántartásai nemcsak a város polgárainak vagyoni viszonyaira, az ingatlanforgalomra, hanem az ingatlanokat terhelő betáblázások adataival a gazdasági és a hitelviszonyokra vonatkozóan is értékes forrást jelentenek. Mivel a korabeli építési engedélyezési eljárások az ingatlantulajdonos személyéhez kötődtek, az iratanyag az építészettörténeti kutatások alapvető kiindulópontja is.