Budapest Főváros Levéltára - Levéltár ismertető 2. (Budapest, 1997)

I. Buda, Pest és Óbuda levéltárai

építési engedélyek műszaki véleményezéséig. (Előzménye az 1793 óta létező városi mérnöki státus.) Városgazdálkodás A város gazdálkodásának forrásanyaga egy igen bonyolult hivatalszervezeten keresztül ragadható meg. Lényegében három, szervesen összehangolt működésű hivatalról van szó. A lakossághoz legközelebb az Adóhivatal állt, hiszen itt állapították meg, hogy a városra kiszabott állami (hadi-)adóból (contributio) a tanácsi határozatok (classificatio, adókivetési osztályozás) alapján kire mennyi esik. 1712 előtt az adókivetést és -behajtást fertálymesterek, megbízott tanácsnokok és tisztviselők végezték, ezután pedig a hivatal független tisztviselőire bízták. A rendszer meglehetősen mechanikus volt: szakmánként és iparjogi státusonként fix összeget kellett fizetni („an Gewerb"), függetlenül a tényleges jövedelemtől, ezen kívül a fekvő ingatlanok után is időszakonként szintén újra meg újra meghatározott összeget adóztak. Ez utóbbi adóosztályozás már magában hordozta a későbbi aranykorona-értéken alapuló értékelés és adóztatás alapjait. A városra kivetett állami adó függvényében határozták meg a ,,helyi" adót is, azt az összeget, amelyet a város működéséhez és működtetéséhez szükségesnek láttak (összege általában az állami adó 70-130%-a között mozgott). Ezeket a sommás összegeket azután lebontották az adófizetésre köteles személyekre. Az adófizetők még ezeken felül további adópótlékokat is fizethettek: ilyen volt például az ún. védelmi pénz (Schutzgeld), amelyet a letelepedésért, vagy a helyben lakásért minden olyan adózónak fizetnie kellett, akinek nem volt polgárjoga. Főleg a város patronátusa alá helyezett rácok és — lényegesen kisebb számban — a zsidók fizették a védelmi adót. Sok volt az adóhátralék. Ekkor a hatóságok még nem ismerték a „késedelmi kamat" fogalmát, így nem csodálkozhatunk azon, hogy egyes, főként szegényebb területeken (pl. Újlak) a ki nem fizetett hátralékok mértéke igen magas volt, sokszor elérte akár az adó éves összegét is. Az Adóhivatal szedte be ezen felül az 1807 után kivetett rendkívüli hadiadót (subsidium), valamint a Nemzeti Múzeum építésére kivetett adópótlékot. Az Adóhivatal így lényegében a bevétellel foglalkozott, igen kevés kiadással. A beszedett pénz túlnyomó részét a Kamarási Hivatalnak utalták tovább kezelésre. (Kivétel volt pl. a Nemzeti Múzeumra vonatkozó adópótlék, amelyet külön kezelve, erre az alapra utaltak át.) A hivatal fennmaradt anyaga tehát különböző