Budapest Főváros Levéltára - Levéltár ismertető 2. (Budapest, 1997)

I. Buda, Pest és Óbuda levéltárai

Gyámügy, szegénygondozás A tanács foglalkozott hagyatéki- és gyámügyekkel is. Már az 1703. évi városi privilégium a magisztrátus feladatai közé sorolta a városban keletkezett hagyatékok hatósági felügyeletét. Hosszú időn át ezt — egyebek mellett - egy tanácsnok látta el, majd a népesség számának gyarapodásával önálló tisztségviselői állást hoztak létre. Az ún. árvagyám (később nevezték árvaszámtartónak, árvaatyának is) adminisztratív segítséggel (díjnok) kizárólag ezt a feladatot végezte, mígnem 1760 körül egész Arvahivatal szerveződött az árvák érdekeinek védelmére, a kirendelt gyámok elszámoltatására. A tanács szerepe természetesen ezzel nem változott jelentősen, hiszen a lényeg — a visszamaradt vagyon felleltározása, az örökösök közötti kisebb viták elsimítása — továbbra is az ő kezében maradt, csupán a vagyonkezelés adminisztratív ellenőrzése került máshová, megtartva a tanács felügyeletét. A tanácsi iratanyag egyik legfontosabb része a hagyatékokkal foglalkozik. A városlakó társadalom életkörülményeinek, vagyoni viszonyainak, szokásainakjövedelmeinek igen pontos képét rajzolhatjuk meg ezek alapján, rendszeresen kutatva pedig a változásokat is nyomon követhetjük. A városi levéltár rendezése során külön kezelték a végrendeleteket (1696-tól), valamint azokat az ügyeket, amelyekben hagyatéki eljárás is történt. Sőt ezekben az esetekben két sorozatot készítettek: egyrészt a leltárak (inventaria, 1708-tól), másrészt az árvairatok (acta pupülaria, 1753-tól) gyűjteményeit (ez utóbbiba azokat az ügyeket sorolták, amelyekben a városnak mint gyámhatóságnak is el kellett járnia). Az árvairatok között felleltározott vagyonokat kezelte, illetve a vagyonkezelést ellenőrizte a már említett Árvahivatal, amelynek létszáma a XIX. század elején 3 fő volt (árvaatya, ellenőr, írnok). A tanács tehát — feladatai növekedtével — egyes teendőit leválasztotta. Nem feltétlenül új hivatalokat állított fel, inkább kisebb jogkörű bizottságokat, bizottmányokat hozott létre. Példánknál maiadva a XIX. század elején az árvagyám, az árvaszámtartó és választott polgárok bevonásával megalakult az Arvabizottmány, amely az árvákkal kapcsolatos ügyekben véleményt és tanácsokat adott a tanácsnak, így a feladatok szépen megoszlottak a hivatalnokok és a választott polgárság között. Ebben a kapcsolatrendszerben — mint az élet minden területén — a neoabszolutizmus hozott változást, megszüntetve mind a hivatalt, mind a bizottmányt. Ekkor az osztrák igazgatási rendnek megfelelően a Császári Kerületi Főispáni Hivatal alá besorolva létrehozták a ,, Waisen Commission" (Arvabizottmány) nevű