Budapest Főváros Levéltára - Levéltár ismertető 2. (Budapest, 1997)

IX. Szociális gondoskodás és egészségügy

IX. Szociális gondoskodás és egészségügy Szociális gondoskodás Az intézményes — hatósági — szociális gondoskodás a múlt században és századunk elején lényegében azokra az egyénekre korlátozódott, akik igazoltan teljesen vagyontalanok, munka- és keresetképtelenek voltak, és tartásra kötelezhető rokonokkal sem rendelkeztek. A városi önkormányzat szociális ellátási kötelezettségeinek szélesebb értelmezése csak az I. világháború előtti években kezdett teret nyerni, addig a társadalmi — egyesületi, alapítványi és magán — jótékonykodásnak volt meghatározó szerepe. A hatósági szegénysegélyezés alapja 1931-ig a községi illetőség volt, ami a tényleges tartózkodási helytől független státuszt jelentett (elvileg két évi egyhelyben lakás és folyamatos adófizetés alapján lehetett megszerezni). A 6000/1931. M. E. sz. rendelet nyomán ettől kezdve a tartózkodási helyet vették figyelembe a segélyre való jogosultság elbírálásánál. A szociális gondoskodással, gyermekvédelemmel foglalkozó egyesületek, társadalmi szervezetek palettája igen sokszínű volt, saját irataik azonban jelentősebb mennyiségben — néhány betegsegélyző és temetkezési egylet töredékirataitól eltekintve — nem találhatók a levéltárban. A tanácsi-polgármesteri és kerületi elöljárósági iratokban azonban igen sok információ olvasható róluk. Nem csupán az egyesületek szokásos hatósági felügyelete kapcsán keletkezett iratokról van szó. Közülük számosan igen szorosan együttműködtek a városi hatóságokkal, esetenként átvállalták annak bizonos íéladatait. A többiek is gyakran fordultak anyagi támogatásért — ami lehetett egyszerű pénzsegély, kedvezményes helyiség- vagy telekjuttatás, közterhek alóli mentesítés stb. — a közgyűléshez, és a kérelmek indoklásaként részletesen beszámoltak munkájukról. A hatósági segélyezésben kulcsszerepet töltöttek be a kerületi elöljáróságok, különösen az újjászervezésükről szóló 1893:XXXIII. tc. elfogadását követően, amely őket a szegénygondozás önálló hatáskörrel bíró elsőfokú szervének rangjára emelte. A másodfokú hatóság a tanács, majd 1930-tól a polgármester volt. Az ezzel összefüggő feladatokat a IX. (Közjótékonysági) Ügyosztály látta el. 1912-ben emellett egy szélesebben értelmezett szociálpolitikai feladatokkal foglalkozó ügyosz-