Budapest Főváros Levéltára - Levéltár ismertető 2. (Budapest, 1997)

VIII. Gazdasági élet, ipar, kereskedelem, közlekedés

Egyéb iratok. Pl. rendeletek, kérvények, inasok keresztlevelei, bizonyítványok, esetleges alapítványok ügyei stb. (A céhek és ipartársulatok iratanyagának ismertetését lásd: Bácskai Vera - Felhő Ibolya - Bónis György: Testületek. /Céhek és Ipartársulatok/ Egyházi szervek. Családok. Személyek. Gyűjtemények. Bp., 1969. című alapleltár vonatkozó fejezetében.) Az. ipartestületek és irataik Az ipartestületek felállításáról és működéséről először az 1884:XVII. tc. intézkedett. Ez a törvény az iparűzést és az iparigazgatást részletesen szabályozva meghagyta az ipartársulatokat, ugyanakkor szorgalmazta, hogy azok olvadjanak bele az ipartestületbe. Az ipartestületek országosan területi alapon, Budapesten viszont iparágak szerint alakultak meg. A képesítéshez kötött ipart űzők számára a tagságot a törvény kötelezően előírta. E testületek fő célja az iparosok közötti rend és egyetértés fenntartása, érdekeik előmozdítása, az iparhatóságok munkájának támogatása volt. Az 1932: VIII. tc. az ipartestületre bízta a tagok szakmai, kulturális és szociális érdekeinek felkarolását is. Kiemelkedő fontosságú teendője volt minden ipartestületnek az iparosok és alkalmazottaik között fölmerülő viták békéltető bizottság útján való elintézése és bizonyos elsőfokú iparhatósági teendők elvégzése. így az ipartestület kötötte a tanoncszerződéseket, bonyolította le a tanoncvizsgát (később a mestervizsgát is), állította ki a munkakönyvet a segédek számára. Az ipartestületek kötelező tagdíjakból fedezték működésüket, vagyonukkal saját alapszabályuk szerint gazdálkodhattak, létrehozhattak segélypénztárat és különböző alapokat. Levéltárunk jelenleg 47 szakma szerinti ipartestület iratait őrzi. Ezekhez csatlakoznak még az 1950-ben Budapesthez csatolt községek és városok általános ipartestületeinek fennmaradt iratanyagai (17 településről), valamint két ipartestület nyugdíjintézetének töredékes dokumentumai. A szakmák szerinti szerveződésen sok esetben szakmacsoportokat, rokon szakmákat kell érteni. Budapesten az arany- és ezüstművesek az ékszerészekkel és az ötvösökkel (korábban óratokkészítőkkel) egy ipartestületbe tartoztak. Az ácsokkal közös ipartestületben működtek a hajóácsok, 1921-ig együtt az építőmesterekkel, a kőművesekkel és a kőfaragókkal. A cipészek a csizmadiákkal; a kárpitosok a kárpitkészítőkkel, a gombkötőkkel, a paszományosokkal és a paplanosokkal; a