Budapest Főváros Levéltára - Levéltár ismertető 2. (Budapest, 1997)

VIII. Gazdasági élet, ipar, kereskedelem, közlekedés

koznak, valamint az ipartestületi felügyeleti iratok közül kiemelt kollektív szerződések. Itt vannak az I. világháború idején létrehozott Központi Segítő Bizottság Közgazdasági Osztályának 1914-1915-ben kelt jegyzőkönyvei és levelezése is. A XV. Ügyosztály 1945 utáni iratainak legnagyobb része az üzlethelyiségek bérlőinek kijelölésével, vagy az iparjogosítványok felülvizsgálatával (6600/1946. K.Sz.M. rendelet alapján) áll kapcsolatban. Sok kérelmező, aki üzlethelyiségét deportálás, hadifogság miatt vesztette el, részletesen leírta a vele történteket. 1949 májusában a polgármesteri V. Ügyosztály átvette a megszűnő ipartestületektől a tanoncszabadítási ügyeket. Itt találhatunk adatokat azokról a tanoncokról, akik az ipartestületeknél szerződést kötöttek, és 1950 végéig felszabadultak. Az ügyosztály iparnyilvántartásai közül csupán egy 1874-1887 között vezetett „Üzlettulajdonosokról és állandó piaczi árusokról szolló főkönyv" maradt meg. Céhek, ipartársulatok, ipartestületek Ezek a testületek a kézművesek és kisiparosok szakmai érdekvédelmi, társadalmi, 1884 után pedig hatósági jogkörökkel is felruházott érdekképviseleti szervezetei voltak. Irategyüttesük fontos, ám sokszor töredékes forrásanyagot jelent. A céhes és ipartársulati iratok ugyanis az ipartestületek felszámolása (1949) után, azok előirataiként kerültek a levéltárba. Az átalakulások, átszervezések során a korábbi iratok óhatatlanul pusztultak, aktualitásuk elveszett, és nem mindig kezelték őket történeti értékük szerint. így a mára fennmaradt céhiratok alapján az egyes céhek története is csak más források bevonásával rekonstruálható. A céhek saját testületi iratanyaga tehát önmagában kevés a céhes élet és az iparűzés tanulmányozásához. Buda és Pest város tanácsi iratai nélkülözhetetlen forrást jelentenek, különösen az ún. vegyes céhes iratok. A céhek és az ipartársulatok irathagyatéka A céhek (rokon)szakmák alapján szerveződtek (lakatosok-órások, arany- és ezüstművesek, német és magyar szabók, kovácsok-kerékgyártók, kőművesek-kőfaragók, bábsütők-gyertyamártók), majd a szakmai differenciálódással szétváltak. Előfordult, hogy két város kézművesei közös céhet alkottak (budai és pesti kövezők és cserép fedők 1767-1817), továbbá, hogy egy szakma pesti céhe a budai főcéh keretein belül működött (mészárosok), majd rövidesen megyei főcéh lett (ugyanők,