Budapest Főváros Levéltára - Levéltár ismertető 2. (Budapest, 1997)

I. Buda, Pest és Óbuda levéltárai

A város vezetői és hivatalai A város igazgatásának „kulcsfigurája" a jegyző volt. Lényegében a teljes adminisztrációt (kancelláriát) ő irányította, ügyelt a feladatok végrehajtására jóváhagyta a város valamennyi jelentését, számadását, stb. Ezen felül a jegyző vigyázott az ún. Archívum secretumra, azaz a város titkos levéltárára, ahol a város valamennyi fellelhető kiváltságlevelét őrizték, a szabad királyi városi privilégiumtól kezdve egészen a vásártartási engedélyekig. E dokumentumok között maradt fenn az az öt koraújkori (1602-1603) oklevél is, amely az ún. tárnoki városokra, illetve a tárn oki jog megtartására vonatkozik. A tárnoki láda tartalmából több nem maradt ránk. A török kiűzése után azok a szabad királyi városok voltak a tárnoki városok, amelyek polgári peres ügyeiben a fellebbviteli joghatóság szerepét a tárnokmester, az ország negyedik közjogi méltósága látta el. (E városok száma 1848-ban 28 volt.) Korszakunkban a tárnokmester székhelye Budán volt, s 1741-től ő látta el a bányaügyek bírói tisztét is, valamint felügyelte a budai pénzverő házat. A tárnoki törvényszék iratanyagát eredetileg — a középkori testületi gyűjteményekhez hasonlóan — az ún. tárnoki ládában őrizték. A felleltározott 41, tárnoki székre vonatkozó dokumentumból mindössze a ma is ismert öt oklevél maradt fenn. A feladatok szaporodásával már csak a kiváltságleveleket tartották a ládában, amelyet a változó tárgyalási helyszínekre nem is vittek magukkal. A Tárnoki Törvényszék fennmaradt eredeti iratanyaga a Magyar Országos Levéltárba került. Az egyes tárnoki városoknak a jegyzőkönyvekből (különböző időkben) másolatokat készítettek, így a pesti városi törvényszék iratai között is megtalálhatóak az 1744 utáni kópiák. A város legfontosabb önkormányzati szerve a választott polgárság (electa communitas) testülete volt. E testület tagjai a tisztújítások alkalmával megválasztották a tanácsot (magisztrátust), és ellenőrizték a hivatal működését. A városi „elit" rétegéből önmagát kiegészítő testület tagjai mindhalálig viselték tisztségüket, a szószóló vezetésével. A szószólói állásra — Pesttel ellentétben — bármely polgár megválasztható volt. 1763-1782 között volt a városnak külön magyar szószólója is, ezután azonban csak olyan polgárt lehetett szószólónak megválasztani, aki németül és magyarul is tudott. A választott polgárság testületének feladatkörét 1848—1849ben, majd 1860-tól a népképviseleti-választott törvényhatósági bizottmány, 1850— 1860 között pedig a kerületi főispán által kijelölt községtanács látta el. Az 1861 -ben — a kiegyezésig — ismét feloszlatott törvényhatósági bizottsági közgyűlés testületének szerepét az ún. központi polgári választmány vette át. E testületek töredéke-