Budapest Főváros Levéltára - Levéltár ismertető 2. (Budapest, 1997)

VII. Az építésügy és a városrendezés forrásai

szükség volt (akár magán, akár közületi építkezés esetében). Az eljárással kapcsolatos ügyiratok legnagyobb része az ügyosztály irattárában fennmaradt. A dokumentumok a mutatókönyvekben az építtető nevének ismeretében kereshetők (az ügyosztálynak 1935-től külön mutatókönyvei vannak), ezért a kutatás első lépése mindig a ház- és ingatlantulajdonos kilétének megállapítása. Az ehhez felhasználható forrásokat az ingatlannyilvántartásokról szóló fejezet ismerteti. Az építési engedélyezési eljárásnak az építésügyi szabályzatokban ( 1870, 1894, 1914,1937) meghatározott alapelvei jelentősen nem változtak. Aki építkezni akart, annak először a fővárosi tanácshoz, 1930 után a polgármesterhez kellett kérvényt benyújtania az építési engedély megszerzéséért. Mellékelnie kellett a telek tulajdonviszonyait bizonyító telekkönyvi kivonatot, a helyszínrajzot, valamint az építési terveket. Legtöbbször a telekingatlan tulajdonosai adták be a kérvényt, ám némelykor megbízás alapján az építész is folyamodott építési engedélyért. A kérvényben minden esetben léi kellett tüntetni a címet és a helyrajzi adatokat, meg kellett jelölni a tervezett munkálat minőségét és rendeltetését, a tervező és az építésért felelős építőmester nevét, valamint a közvetlen szomszédok nevét és lakását. A helyszínrajzon pontosan ábrázolni kellett az épület fekvését, fel kellett tüntetni a régi (lebontandó) épületeket, a szomszédok telkeit, a határos épületeket, a szomszéd tulajdonos nevét, a helyrajzi számot stb. A tervekben be kellett mutatni külön a homlokzati rajzokat, minden szárnymenet beosztását, falvastagságát, minden épületrészről külön alap- és külön metszetrajzokat kellett készíteni. Az épülethez illeszkedő fa-, vas- és kőszerkezetek, a csatornázás részletrajzait és a pontos statikai számításokat is mellékelni kellett. A különböző időpontokban kiadott szabályzatok azonos módon határozták meg a terveken alkalmazandó színezéseket. A vörös az újonnan építendő részeket, a szürke a továbbra is megmaradó részeket, a sárga a lebontandó, a kék a vasrészeket, a lila a kőrészeket, a vörösbarna pedig a cementfalazatot jelentette. Ez a szín magyarázat a huszadik századi szabályzatokban kiegészült a zöld színnel, amely a betont jelölte. A benyújtott kérvények és tervek a Mérnöki Hivatal, 1912-től az ügyosztály szakvéleményével ellátva kerültek a Középítési Bizottság elé. A bizottság javasolta a tanácsnak a kérvény elfogadását vagy elutasítását. Ha a tanács és a bizottság nem értett egyet, az ügyet a Közmunkák Tanácsához tették át. így jártak el minden olyan esetben is, amikor középület, gyárépület emelésére, szabályozandó telken vagy az utcai homlokzatvonalon történő építkezésre, nyaraló vagy előkertes ház építésére