Horváth J. András: Budapest Főváros Levéltárának története - Levéltár ismertető 1. (Budapest, 1996)

Gárdonyi Albert és Budó Jusztin főlevéltárossága

a rendelkezés is, miszerint a főlevéltárost ezután nem a közgyűlés, hanem a szűkebb körű törvényhatósági tanács választotta (58. §. (4)). A fővárosi főlevéltáros státuszának módosulása a közigazgatás fokozottabb állami felügyelet alá vonásának bethleni programjába illeszkedett, s az 1929-ben megalkotott új közigazgatási és közgyűjteményi törvénnyel állt összefüggésben. Más törvényhatóságok főlevéltárnokait ugyanis kezdetben a Gyűjteményegyetem, majd a Magyar Nemzeti Múzeum Tanácsának hármas jelölése alapján az illetékes főispánok nevezték ki. Az ily módon kivételezett helyzetbe került fővárosi levéltár viszonyain kívánt tehát módosítani az új fővárosi törvény. Ezen rendelkezések azonban jobbára csupán a főlevéltárosi állás presztízsét érintették. A fővárosi autonómiát tovább korlátozó ún. gombosi novella (1934:XII. tc.) annyiban változtatott a helyzeten, hogy a törvényhatósági tanács megszűnte folytán visszaruházta a közgyűlésre a főlevéltáros megválasztásának jogát (13. §. (4)). Nem módosított viszont az 1930-as törvénynek azon a rendelkezésén, mely megszüntette a levéltár vezetőjének közgyűlési tagságát. A törvényhatósági levéltár alapvető, közigazgatási funkciójára utal, hogy az intézményt ebben a két törvényben nem az „Intézetek és közintézmények" fejezetben, hanem a „Központi közigazgatás" fejezetben sorolták fel. Új szervezési A levéltár feladatkörét és működési szabályait az az új szabályrendelet szervezési szabályrendelet tartalmazta, mely 1944 elején nyert kormányhatósági jóváhagyást. A szabályrendelet levéltárra vonatkozó fejezete és végrehajtási utasítása természetesen a levéltár műhelyéből került ki, s mind Budó Jusztinnak, mind Kovács Lajosnak nagy szerepe lehetett a főbb elvek kidolgozásában. Az előbbit 1935. március 8-án választotta a közgyűlés főlevéltárossá, Kovács Lajos pedig 1944. június 21-én lett az 1943 decemberében