Horváth J. András: Budapest Főváros Levéltárának története - Levéltár ismertető 1. (Budapest, 1996)

Szakmai újraalapozási kísérletek

Szakmai újraalapozási kísérletek Baraczka István egy évtizedes igazgatósága az elmélyült szakmai munka éveit jelentette, olyan szakemberek jóvoltából, mint Bácskai Vera, Bónis György, Felhő Ibolya, Herczeg Etelka, Nagy Lajos, Ort János, Szekeres József. Ami a szervezeti és külső tárgyi feltételeket illeti, jelentős változás volt, hogy 1964-ben a főváros levéltárában is kialakulhatott az az osztálystruktúra, mely — módosításokkal — a legutóbbi időkig az intézmény szervezeti rendszerének alapját képezte. Az egyes osztályok — az 1948-as tervezetben vázolt elképzeléssel egyezően — a levéltár fejlődése során szervesen kialakult nagy iratcsoportok és az időrend figyelembevételével jöttek létre. így az I. osztályhoz a városegyesítés előtti iratanyag, valamint a bírósági iratok, a II. osztályhoz az egyesített főváros iratanyaga, a töredékes államigazgatási és iskolai iratok, a III. osztályhoz pedig a vállalati és közüzemi szervek iratai tartoztak.

167 1960-ban — összefüggésben a LOK önálló hatósági jogkörének megszűnésével — az intézmény visszakapta az 1952 előtti nevét, újra „Fővárosi Levéltár" lett. Ennek ellenére a levéltár jogi státusa nem változott. A Baraczka-időszak legjelentősebb eseménye azonban az volt, hogy a levéltár legértékesebb iratanyagának nagy részét visszaköltöztették a Bazilika altemplomából a Városháza keresztszárnyában e célra kialakított raktárhelyiségekbe. A levéltár városházi központjában ekkor több más átalakítás, korszerűsítés is lehetővé vált. így felújították az anyakönyvi raktárát, ahol külön kutatóhelyiséget is kialakítottak, s a levéltár könyvtára is többszöri költözködés után végleg visszakerült eredeti helyiségébe. E kedvező fordulat hátterében — mint Új szervezeti szabályzat Részleges visszaköltözés a Városházára 167 Szekeres, BFL 65. p.