Buda expugnata 1686. Europa et Hungaria 1683-1718 - A török kiűzésének hazai levéltári forrásai (Budapest, 1987)

Levéltárismertetők - Magyar Országos Levéltár / Felhő Ibolya (AL,N,P,R,S szekció); Trócsányi Zsolt(B, F szekció)

12. A visszafoglalás után talált holmikról (élelem, lőszer, hajók stb.) jegyzék küldendő be és őrizni kell őket. 13. Az erőd- és épülethelyreállítási munkákat a várparancsnokkal egyetértésben, sürgősen kell végezni. 14. A kamarai inspekciónak törődnie kell a helyőrség élelmezésével és 15. ügyelnie kell, hogy a hadbiztosság mindig idejében és pontosan jelentse be a szükségleteket. 16. Az egyházi személyeknek hivatásuk gyakorlása meg van engedve és tartás is jár nekik, de a templomok és más javak birtoklását az uralkodó későbbi határozatáig függőben tartja. Végül arra inti az inspektort az utasítás, hogy buzgón végezze munkáját, továbbra is folytassa haszonnal a gazdálkodást Esztergomban és Érsekújváron, tegyen javaslatokat más új szerzeményekben is a kamara érdekeinek előmozdítására. A kamarai inspekció elnevezése 1691-ben megváltozott, megkapta ugyanis a magasabb rangot jelző „adminisztráció" nevet. Szervezete is egyre jobban kiépült, a budai központon belül több hivatal jött létre (adminisztrátori kancellária, számvevőség, pénzbeszedő hivatal, főpénztári hivatal, erdőhivatal, építési hivatal), az adminisztráció vidéki kerületeiben pedig prefektusok (jószágigazgatók), provizorok (tiszttartók) és harmincadszedők működtek. (Nyugaton Nyitra, Érsekújvár, Esztergom, Várpalota, Nagykanizsa, Légrád; délen Pozsega, Szeged, Belgrád; keleten Karánsebes, Lúgos, Tótvárad, Nagyhalmágy, Nagyvárad, Szentjobb, Debrecen; északon Vác, Gyöngyös, Eger voltak azok a legtávolabbi pontok, ahol az adminisztrációnak legnagyobb területi kiterjedése idején hivatalai állottak fenn.) A kamarai adminisztráció igen sokágú tevékenységet fejtett ki. Nemcsak az újszerzeményi területek gazdasági irányítását, jövedelemforrásainak kezelését végezte, hanem a közigazgatási feladatokat is ellátta, sőt igazságszolgáltatási jogköre is volt. Mindenekelőtt a kincstár jogainak érvényesítésével törődött. A iure belli kincstári tulajdonnak tekintett valamennyi birtokot átvette, s összeírást készített róluk, illetve jövedelmeikről. Amennyiben a birtokok régi tulajdonosai igazolni tudták birtokjogukat, a fegyverváltság (ius armorum) megfizetése után visszakapták birtokukat. A ius armorum összegének megállapítását, beszedését az adminisztráció intézte. A neoacquistica bizottság által gazdátlannak minősített birtokokat továbbra is az adminisztráció kezelte. Közülük sokat bérbe adott vagy eladott, kialakítva ezzel a területek új birtokviszonyait. Az újszerzeményi birtokokon az adminisztráció szedte be a korábban a töröknek járó adókat (ius Turcicum), illetve a bécsi kamara által kivetett adókat, valamint a földesúri jövedelmeket. (A legfontosabb állami adót, a hadiadót azonban nem az adminisztráció szedte be, hanem a hadbiztosok.) A jövedelmek fokozása érdekében az adminisztráció új lakosokat telepített az elnéptelenedett városokba, falvakba, s az új tulajdonosok ingatlanairól telekkönyveket készített. A felszabadítástól kezdve megadóztatták a sókereskedést, 1690. április 15-én pedig a bécsi kamara bevezette a sómonopóliumot. A sószállítást 71