Buda expugnata 1686. Europa et Hungaria 1683-1718 - A török kiűzésének hazai levéltári forrásai (Budapest, 1987)

Levéltárismertetők - Magyar Országos Levéltár / Felhő Ibolya (AL,N,P,R,S szekció); Trócsányi Zsolt(B, F szekció)

Az általunk vizsgált korszakban is a kincstári birtokok igazgatása, a magszakadás vagy elkobzás miatt a kincstárra szálló birtokok átvétele, kezelése, értékesítés esetén az új tulajdonosnak való átadása volt a magyar kamara egyik legfontosabb teendője. A töröktől visszafoglalt területek hatalmas birtoktesteivel azonban a bécsi udvari kamara rendelkezett, s nagyrészüket 1709-ig ez, illetve az alája rendelt budai kamarai adminisztráció értékesítette: eladta vagy visszaadta régi tulajdonosaiknak, amennyiben azok igazolni tudták jogaikat, és megfizették a fegyverváltságot. A magyar kamarának csupán adminisztratív szerepe volt ebben. A nemesfémbányák tekintetében nem változott a helyzet, az alsómagyarországi és egyéb bányák nem kerültek a magyar kamara igazgatása alá. A három magyarországi pénzverő közül is csak a pozsonyi tartozott a magyar kamarához, a körmöcbányait a bécsi kamara, a kassait pedig a szepesi kamara irányította. A magyar kamara hatáskörébe tartozó harmincadigazgatás a 18. században is lényegében a korábbi keretek közt történt. A kamara feladata maradt az is, hogy az egyházi javak adományozásával, az egyházi hagyatékok felosztásával kapcsolatos királyi jogokat érvényesítse. A hadellátásban a kamarának csak annyi szerepe volt, hogy királyi rendeletre pénzt utalt ki egyes katonai személyek fizetésére, gabonabeszerzésre, várak javítására vagy egyéb hadi célokra és a kincstári vagy vásárolt terményt beszállíttatta a közeli várakba, illetve a császári gabonabiztosok (annonae praefecti) irányítása alatt álló gabonaraktárakba. Egyébként a „res annonaria" a bécsi udvari kamara hatáskörébe tartozott. A hadiadó behajtása a 17. század második felében a megyék és a magyar kamara hatásköréből átkerült a császári hadbiztosok és a katonai parancsnokok kezébe; a beszedésnél a kamarának vagy vidéki közegeinek csak segédkezniük kellett. A kamara a rábízott feladatok teljesítése közben bizonyos fokig a megyei igazgatás kérdéseivel is kapcsolatba került. Értesítéseket, tájékoztatásokat, ajánlásokat küldött a megyéknek az adó, a katonaság ellátása, a kamara által bérelt egyházi tized, a rebellisek üldözése, a birtokelkobzások, a rablók elfogása stb. ügyében. Ez azonban nem jelentette azt, hogy a kamara irányítása alá vonta volna a megyéket. Egyedül a szabad királyi városok ügyében volt valóságos jogköre a kamarának. Ezeket ugyanis a király, illetve a korona jószágainak tekintették s az uralkodó a földesúri jogon őt megillető ellenőrzést, irányítást a 17. századtól kezdve a kamara útján gyakorolta. Ez az ellenőrzés 1691-től kezdve rendszeresebbé vált, ekkortól minden egyes városi tisztújításra biztosokat kellett küldenie a kamarának, akik nem csak a tisztújítás megfelelő lefolyására ügyeltek, hanem részletekbe menően megvizsgálták a város anyagi helyzetét, számadásait, ellenőrizték a városi tanács igazgatási, bíráskodási tevékenységét s minderről jelentést készítettek, amelyet a kamara azután döntés végett a kancelláriához terjesztett fel. A pozsonyi kamara közvetlen felügyelete alá csak az alsómagyarországi és a horvátországi szabad királyi városok tartoztak. A felsőmagyarországi városok felügyelete a szepesi kamarára, az újszerzeményi terület városaié pedig 1709-ig a budai kamarai adminisztrációra volt bízva. A magyar kamara működése során 1529 és 1772 között keletkezett iratok ugyanúgy iratfajták szerint kialakított állagokban vannak elhelyezve, mint azt a kancelláriánál láttuk. Az iratok nyelve általában latin. 51