Buda expugnata 1686. Europa et Hungaria 1683-1718 - A török kiűzésének hazai levéltári forrásai (Budapest, 1987)

Levéltárismertetők - Magyar Országos Levéltár / Felhő Ibolya (AL,N,P,R,S szekció); Trócsányi Zsolt(B, F szekció)

Irodalom Ember Győző: A kétszázéves Országos Levéltár. In: LK 1956. Ember Győző: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig. Bp. 1946. Miskofczy Gyula: Az országos levéltár felállítása. In: LK 1923. Pauler Gyula: A magyar királyi országos levéltár. In: Magyar Könyvszemle, 1893. A Magyar Országos Levéltár fondjainak és állagainak jegyzéke. I—III. Bp. 1974—1975. A magyarországi és erdélyi kormányszervek szervezetének és működésének története 1526—1867. Levéltári szakmai továbbképzés, Felsőfok 7. Bp. 1959. MAGYAR KANCELLÁRJAI LEVÉLTÁR (A szekció) A magyar kancellária, amely I. (Hunyadi) Mátyás hivatali reformjai során az 1460-70-es években vált központi és állandó jellegű kormány hatósággá, néhány évvel 1526 után megszűnt, majd csökkent hatáskörrel ugyan, de újjászerveződött. Tevékenysége a 16. század második és a 17. század első évtizedeiben az úgynevezett kegyelmi ügyekre (birtok, nemesség, kiváltság adományozása) és igazságszolgáltatási ügyekre (bírósági levelek kiállítása) korlátozódott. A 17. század közepére hatásköre, jelentősége fokozatosan megnőtt, szerepe voit az ország igazgatásának egyre több ágában, sőt az országot érintő diplomáciai tárgyalásokban is. E kiszélesedett tevékenységi körnek megfelelően I. Lipót a kancelláriát 1690-ben testületi kormányhatósággá szervezte át és instrukciót adott ki számára. Ettől kezdve a kancellária tanácsosai és titkárai rendszeresen tartott tanácsüléseken tárgyalták meg az ügyeket és a többségi vélemény alapján készültek el a kancellária kiadmányai. A kancellária volt az ország legmagasabb rangú hivatala; közvetlenül az uralkodó irányítása alatt állott s annak székhelyén, Bécsben működött. Főfeladatául azt jelölte meg az uralkodó, hogy a királyi méltóság és a királyi jogok sértetlenségén őrködjék és jelentse a királynak, ha a királyi rendelkezéseket nem hajtják végre. Meghagyta azt is, hogy a szabad királyi városok tisztújításaira a magyar kamarából biztosokat küldjön ki s azok a városi igazgatás minden ágát és a város egész gazdasági helyzetét vizsgálják meg. A kincstári érdekeket érintő ügyekben (birtok, privilégium, nemesség adományozása) csak az udvari vagy a magyar kamarával való megbeszélés után tegyen előterjesztést a királynak a titkos tanácsban. Az egyéb fontos ügyeket (főként a perfeliebbezéseket) is a titkos tanácsban kell előterjesztenie a királynak; az apróbb ügyekben önállóan intézkedhet. A kancellária tehát az ország igazgatásának legfőbb szerve volt, ő közölte a királyi rendeleteket mind a pozsonyi és a szepesi kamarával, mind a megyékkel, szabad királyi városokkal, mind pedig a nádorral és a többi rendi tisztségviselővel. Állandó kapcsolatban, levelezésben állott a bécsi központi kormányszervekkel (udvari kamara, haditanács, 32