Buda expugnata 1686. Europa et Hungaria 1683-1718 - A török kiűzésének hazai levéltári forrásai (Budapest, 1987)

Levéltárismertetők - Kanyar József tanulmánya alapján - Szabolcs-Szatmár megyei Levéltár / Henzsel Ágota

A katonatartás ügyeit a reguláris seregek tisztjei, az ellátásukat szervező hadbiztosok, illetve a vármegye tisztikara és megbízottai intézték. 1692-ben rendtartásban szabályozták a vármegye és a katonaság viszonyát. A megye minden század mellé megbízottakat állított, hogy ügyeljenek: a katonák követelései túl nem léphetik a kiszabott mértéket, az esetleges kihágásokat jelentsék a megyei vezetőknek, hogy azok elégtételt kérhessenek a császári tisztektől. Visszatérő téma a tiszteknek a megyéhez írt leveleiben a katonák kóborlásának, rablásának megszüntetésére, ezek üldözésére tett Ígéret. A katonák túlkapásait, zsarolásait a hadvezetés is elismerte. Ilyenkor mindkét fél részéről vizsgálatot tartottak, s előfordult, hogy kártérítést fizettek érte a vármegyének. A megye a beszállásolással leginkább terhelt falvainak úgy adott könnyítést, hogy abból származó kárukat beszámította adójukba. A katonaság ellátására szolgált a porció nevű adó. A jegyzőkönyvekben folyamatosan nyomon követhető a porcióteher alakulása s az, hogy mely ezredeket tartottak el. A gabona, esetleg széna adását esetenként nem a megyében tartózkodó hadaknak kérték, hanem Biharba, Aradra kellett küldeni. A hátralékos porciót katonai végrehajtással szedték be, amit a megye mindenáron igyekezett elkerülni. Pénzbírsággal büntette az engedetlen vagy ellenszegülő nemeseket, a parasztokat pénzbüntetéssel, ostorozással, börtönnel sújtotta. A személyes adó fizetését megtagadó nemesek ellen 1686-ban olyan rendeletet hozott a vármegye, hogy jobbágyaikat el kell fogni és bérbe adni az adót kifizetőnek. Hasonló az eljárás később a hátralékos birtokosok ellen: jószágukat a szolgabíró lefoglalja, és annak adja használatára, aki a tartozást lerója. A birtok addig marad a hitelező kezén, amíg ki nem váltják, vagy költsége meg nem térül. Adóik fizetésére a falvak is kölcsönt vehettek 1—2 napi ingyenmunka fejében, de ha tartozásukat nem egyenlítették ki, a hitelező marhájukat elhajthatta, a falut elfoglalhatta. A vármegye a szolgabírókat pénzbirsággal fenyegette, ha nem a megyei rendeletek szerint járnak el hátralékos nemesekkel szemben, vagy ha járásuk porcióját határidőre ki nem állítják. Nem csoda, hogy senki nem akart megyei tisztviselő lenni, s a nemesek húzódoztak a kisebb szolgálatok (követjárás, falvakba kiszállás) elől is. Előfordult, hogy a megyének a porcióhátralék fizetésére újra pénzt kellett beszednie, vagy pénzt kellett kölcsönöznie. A kölcsönök azonban rövid határidőre szóltak, így állandósult a pénzzavar, és a jegyzőkönyvi utalások szerint többször is sor került katonai végrehajtásra. A császári csapatok a nekik fizetett adókról és egyéb szolgáltatásokról nyugtákat adtak, amelyeket a megye megbízottja, tisztviselője gyűjtött össze, és amelyekkel a hadvezetés időnként elszámoltatta a megyét. A túlfizetést vagy hiányt kölcsönösen kiegyenlítették. Az adózáson kívül a vármegye fuvarozást is kénytelen volt végezni. A tisztek, hadbiztosok parancsára szekereket kellett kiállítani, gabona, só, fa stb. szállítására. Részt kellett venni a csapatok átvonulásakor az emberek vagy a hadfelszerelés szállításában is. A katonaság a lakosság munkaerejét is felhasználta. Közmunkát főleg a megyebeli várak, Ecsed, Szatmár erősítésénél, javításánál alkalmaztak. A kézi munkások várhoz „hajtására" 245