Buda expugnata 1686. Europa et Hungaria 1683-1718 - A török kiűzésének hazai levéltári forrásai (Budapest, 1987)

Levéltárismertetők - Heves megyei Levéltár / Bán Péter (Kellner Judit és P. Kovács Melinda közreműködésével)

csolatban áll a török háborúval. Rendelkezések érkeztek a magyar udvari kancelláriából, a nádortól, a szepesi kamarától, a budai kamarai adminisztrációtól (később egri részlegétől is), továbbá magasrangú katonai parancsnokoktól (Caprara, gr. Csáky István, gr. Koháry István, Mercy, Heister, Caraffa és Nigrelli generálisok), a közeli várak kapitányaitól, egri, budai és szolnoki hadi biztosoktól, annona-tisztektől, a Kassán székelő püspök-főispántól, sőt 1686-ig Thököly tői és az egri pasától is. Az utasítások vagy általánosak, körlevél-jellegűek voltak, mint az 1683-tól gyakori hűségfelhívások, kamarai mértékszabályozások, a kurucosságtól, törökösségtől tiltó írások és a hatásköri információk stb., vagy konkrét teendőkre hívtak fel: a nemesi hadfelkelést sürgették (Esterházy nádor, Csáky generális), a körülzárt Eger élelemmel való ellátásának megakadályozását (Caprara, 1686), majd a várat körülzáró Johannes Doria hadseregének ellátását s a környező falvak kiürítését célozták (1687). Néhány irat a passus nélkül csavargó, rabló vitézlő rend üldözésére, fegyverkezők agyonverésére, lopott jószágok vásárlási tilalmára figyelmeztet (Csáky generális és az ajnácskői kapitány, 1685-1686.). A felsőbb hatóságoktól érkező iratok többsége a vármegye lakosságára kivetett adókat s más katonai terheket (kvártély, élelem, bor, fuvarozás, várépítési robot) közli. 1687-ig a kivetések, követelések sokfelől érkeztek, a felsőmagyarországi főkapitányon és hadikomisszáriusokon, a szepesi kamarán kívül gyakran közvetlenül a tábornokoktól (különösen Mercy-től), vagy a környékbeli várak — Szendrő, Ónod, Szolnok, Tokaj - parancsnokaitól. A panaszlevelekből a katonai parancsnokok kíméletlen, önkényes eljárásaira is fény derül: az alispán 1684. és 1685. évi fogságba vetésére, a szolgabírák hasonló sorsára Szolnokon és Ónodon. Különösen gyakoriak a viszonylag népes Gyöngyös mezőváros panaszai; főbíráját egyszer az egri pasa (magyar nyelvű levele 1685-ből), egyszer a Habsburg-generális veti tömlöcbe, de hasonló „két tűz közötti" helyzetekről szerezhetünk tudomást falvak (pl. Poroszló, Gyöngyöspata) esetében is. A zűrzavaros helyzetben a gyöngyösiek még Buda visszafoglalása után is az egri pasa borbeviteli engedélyének ratifikációját kérik a vármegyétől. 1687-től a katonai egységek, kisebb várak önkezdeményezésű követeléseit fokról-fokra hatékonyabb és centralizáltabb intézkedések váltják fel. A vármegye megkapja Ferdinand Aspremont felsőmagyarországi főkapitány rendtartását, mely 22 pontban szabályozza a katonaság és a lakosság, illetve a rendi intézmények viszonyát (1689). A vármegye maga is új biztosi intézményt szervez 1690-ben a katonai adók és természetbeni szolgáltatások kezelésére. Az adókivetés rendszerének változását (a portálisróí a fejenkénti és jövedelem szerinti kivetésre) Heves és Külső-Szolnok vármegyében 1692-től tanulmányozhatjuk. 1686-tól érzékelhetőbbek az érkező rendeletekben, a panaszokban, az összeírásokban a kincstár „újszerzeményi" törekvései. Ezeket a szepesi kamara és a budai kamarai adminisztráció (Fischer Mihály kamarai biztos és az egri harmincados) érvényesítette. Az 1690-es években különösen kiütköznek a nemesség és a kamara közti érdekellentétek, s nemcsak a birtokjog, hanem a neocquisticá-nak minősített városok, falvak adóztatása kapcsán is („jus armorum" és „jus Turcicum"). Külön figyelmet érdemelnek a pásztói apátság birtokviszályai néhány nemes részbirtokossal (1692-93) és Eger hely212