Buda expugnata 1686. Europa et Hungaria 1683-1718 - A török kiűzésének hazai levéltári forrásai (Budapest, 1987)

Levéltárismertetők - Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Levéltár / Tóth Péter (Borsod megye); Hőgye László (Zemplén megye)

f) Külön kezelt tanácsülési számadások 1678-1853 1,28 fm 1683-1699 kb.0,2fm Azok a városgazdák (kincstartók), borbírák és más, számadásra kötelezett tisztségviselők által készített elszámolások kerültek ebbe az állagba, amelyeknek a tanácsülési iratok közt lenne a helyük, de valamilyen okból kimaradtak a rendezésből. A számadások három típusba sorolhatók; mindegyik típusban vannak iratok az 1683-1699. évek közötti időszakból. Összesített számadószéki számadások 1683—1685-bol vannak. A városgazdák (más néven: kincstartók) átfogó elszámolásai ezek az adóbevételekről, elsősorban azokról, amelyeket természetben szedtek (például az úgynevezett császár búzája és porta búzája), vagy pedig azokról, amelyeket a lakosság pénzben megváltott (például a szénapénz). Az összesített számadásokban ritkán esik szó a kiadásokról, s főleg akkor, ha természetben fizettek ki valakit a városgazdák. Ilyen juttatásokat általában a felfogadott városi alkalmazottak (kántor, futosó kapitányok, pásztorok) kaptak; ezeket meg is találjuk a számadásokban. Van azonban arra is példa, hogy olyan kiadásokat számoltak el ezekben a füzetekben, amelyeknek a részletes számadások között lenne a helye. Ezekből az apró kiadásokból értesülünk bizonyos politikai eseményekről, tárgyalásokról vagy hadmozdulatokról. A 17. század utolsó két évtizedéből összesen hat borbírói számadás van itt. Ezek: Lakatos J ános és Erdélyi Miklós (1686-1687), Csapó János és Csapó Tamás (1688-1689), Szabó Gergely és Gábri György (1689-1690), Varga Mátyás és Debreczeni István (1690-1691), Nyirő András (1694-1695), valamint Erdélyi Miklós (1695-1696) borbírák számadásai. „Ezen ratiók szóllanak az 4 kortsmáról vett és sor Borok el árulásokról, item ser lucrumról és árultatásáról" - írta az egyik füzet fedőlapjára a jegyző. (A ,,sor bor" kifejezés azt jelenti, hogy a város lakosainak joguk volt a korcsmákon bizonyos sorrendben áruitatni boraikat.) A számadások rendkívül részletesek: napok szerint, azon belül pedig az árultatok nevének sorrendjében feltüntetik, hogy kinek, mikor és mennyi borát mérték ki. Külön kimutatás készült a város által megvásárolt és kimért borok nyereségéről is. A városnak a korcsmák utáni jövedelme viszonylag magas volt. Néha kisebb kiadásai is voltak a borbíráknak, mert ha a városgazdánál nem volt készpénz, az általuk kezelt jövedelemből volt kénytelen valamit venni a város. Tíz kincstartói számadás található itt: Kun Jánosé (1683), Szabó Gergelyé (1686), Gábri Györgyé (1690), Szerencsi Mihályé (1691), Bedgál Jánosé (1692), Kertész Mártoné (1693), Debreczeni Istváné (1694 és 1695), Szentlászlai Györgyé (1696), Tilai Györgyé (1697) és Donga Mihályé (1699). Egy-egy ilyen számadás terjedelme 200-250 oldal. Mindegyik két részből áll: az elsőben a bevételekről, a másodikban a kiadásokról olvashatunk. A bevételekről táblázatos kimutatásokat készítettek a kincstartók: a város név szerint felsorolt valamennyi lakosánál feltüntetik, hogy az egyes adófajtáknál mennyi a reá kivetett összeg, ebből mikor és mennyit fizetett be. Sokszor nemcsak a nevét, hanem a foglalkozását is feltüntették az adófizetőnek: innen tudjuk például azt, hogy már a 17. században is laktak és dolgoztak gombkötők a városban. A füzetek második 160