Bariska István et al. (szerk.): Buda expugnata 1686. Europa et Hungaria 1684-1718. A török kiűzésének európai levéltári forrásai 2. (Budapest, 1986)
Vatikánváros Állam
Időközben a törökök elfoglalták Moreát és az utolsó velencei erődítményeket Kandia szigetén. Savoyai Jenő győzelmei azonban (Temesvár 1716, Belgrád 1717) a török elleni háború végét és a pozsareváci béke megkötését (1718) eredményezték. A béke nem jelentette a Török Birodalom teljes hanyatlását, amint azt XI. Kelemen pápa remélte, de véget vetett a törökök európai teijeszkedő politikájának. LEVÉLTÁRI ADATOK VATIKÁNI TITKOS LEVÉLTÁR (ARCHIVIO SEGRETO VATICANO) 00 120 Cittá del Vaticano. A Vatikáni Titkos Levéltár, amelyet V. Pál pápa 1612-ben alapított, „azt a célt szolgálja, hogy az egyetemes egyház kormányzásával kapcsolatos iratokat megőrizze”. Hivatalos elnevezésében megtartotta a „titkos” jelzőt, mert a kor szokása szerint elzárták a nyilvánosság elől, és magánjellegűnek tekintették, mint általában az európai uralkodók 16. században létrejött levéltárait. A Vatikáni Levéltár fő feladata, hogy a „Római Pápát és a Kúriát, vagyis a Szentszéket szolgálja”. Az intézmény tehát pontosan meghatározott, vallási, jogi és adminisztratív jellegű céloknak tesz eleget. Ugyanakkor kulturális szerepet tölt be nagy értékű történeti dokumentumai révén. Fontos esemény volt a Levéltár életében, hogy XIII. Leó pápa 1880-ban hozott döntése alapján megnyitották a tudósok előtt, lehetővé téve a szabad kutatást. A Vatikáni Levéltár ezt követően a történeti kutatások egyik központja lett, és elősegítette a különböző országok római történeti intézeteinek megalapítását. A Vatikáni Levéltárban őrzött iratanyag — egyetemes jellege miatt - elsőrendű forrás nemcsak a vallás — és politikatörténet, hanem számos ország társadalmi és kulturális fejlődésének megismeréséhez is. A pápák az apostoli időktől kezdve gondosan megőrizték levelezésüket, a mártírok és a zsinatok dokumentumait, a közigazgatási iratokat és általában mindazokat az írásokat, amelyek oktatási, jogi, lelki és karitatív tevékenységükre vonatkoztak. Ezek összessége képezte a Chartarium-ot vagy a Scrinium Sanctae Romanae Ecclesiae-t, amely a Pápai Kancellária és az adminisztráció részeként követte a pápákat székhely változtatásaik során. A 11. században a levéltár egy részét Titus császár diadalíve mellett helyezték el. Amikor III. Incétől kezdve a pápák inkább a Vatikánban tartózkodtak, a levéltárat és a Kancelláriát is odavitték. Sajnos a papirusz törékenysége (all. századig rendszerint ezt használták a pápai dokumentumokhoz), de főleg a gyakori szállítások, a háborúk és a politikai zavargások azt eredményezték, hogy a III. Ince pápa előtti levéltári anyag 1009
