Bariska István et al. (szerk.): Buda expugnata 1686. Europa et Hungaria 1684-1718. A török kiűzésének európai levéltári forrásai 2. (Budapest, 1986)

Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége

1677. augusztus 3-án a 120 000 főből álló török sereg megkezdte Csigirin ostromát. A csigirini helyőrség jóval kisebb katonai erővel (7000 kozák és 5000 katona) rendelke­zett, mint a támadók. Az ostromlottak segítségére sietett a G.G. Romodanovszkij her­ceg és Ivan Szamqjlovics hetman parancsnoksága alatt álló, 25 000 ukrán és körülbelül 32 000 orosz harcost számláló orosz—ukrán hadsereg. Az orosz sereg kétharmadát az úgy­nevezett új hadrendű ezredek alkották, amelyek az akkori idők legjobb tűzfegyvereivel rendelkeztek. Az orosz tüzérség mind mennyiségüeg (128 ágyú 35 ellenében), mind minőségileg felülmúlta a török tüzérséget. Augusztus végén az orosz hadak fő erői Buzsin körzetében elérték a Dnyepert és augusz­tus 26-án és 28-án a hadjárat kimenetelére nézve döntő ütközetet vívtak a Csigirint ost­romló Sejtán Ibrahim pasa seregével. Az egyesült tatár és török erőket augusztus 28-án teljesen szétverték. A harcokban elesett a krími kán fia, a török pasa fiai, sok magasrangú török tiszt és tatár vezető. Az ellenség szétvert csapatai rendezetlenül menekültek. Az ütközetet a törökök elvesztették, de Romodanovszkijnak nem sikerült megszervezni a demoralizálódott török hadsereg ül­dözését, amely visszavonulási útvonalán mindent megsemmisített. Az oroszok vesztesége 3126 halott és körülbelül 3500 sebesült volt, a törökök mintegy 20 000 embert veszí­tettek. Oroszország még ekkor sem mondott le arról, hogy diplomáciai úton oldja meg a konf­liktust, de a Porta tárgyalások helyett újabb hadjáratra készülődött. Egy hatalmas török sereg (80 000 katona, 917 ágyú), valamint a kíséretükben lévő ta­tárok (30 000 fő) 1678. július 8-án Kara Musztafa nagyvezér parancsnoksága alatt ismét megjelentek Csigirinnél. Az erőd kijavításának és megerősítésének munkái -még nem fe­jeződtek be, s a helyőrség mindössze 13 600 fővel és 83 ágyúval rendelkezett. Romodanovszkijnak körülbelül 50 000 katonája volt, akik közül G. Koszagov vezér­őrnagy vezetésével egy seregtestet (9719 katonát) küldött a csigirini helyőrség megse­gítésére. Csatlakoztak az orosz sereghez Szamqjlovics hetman kozákjai (30 000 fő), a doni kozákok és a kabardok (a cserkeszek egyik törzse) csapatai is. Csigirint azonban az orosz csapatok nem tudták felmenteni. Az erődítményt továbbra is ostromzár alatt tartották a török egységek, Romodanovszkij főerői Csigirintől 2 verszt­­nyire elakadtak. Az ostromlottak helyzete napról-napra súlyosbodott. A város bombázása során egy gránát halálra sebezte I. I. Rzsevszkij vajdát, az erődítmény parancsnokát. Augusztus 11-én a törökök rohamot indítottak és bevették az alsóvárost, majd felrobbantották a felsőváros falai alatt húzódó aknafolyosókat. A törökök sikere azonban nem volt teljes. A kozákok és a katonák az utolsó pillanatig tartottak minden állást, hősies erőfeszítéssel egy teljes napon át meggátolták az ostromlóknak az erőd belsejébe történő benyomulását. Ezalatt 992

Next

/
Oldalképek
Tartalom