Bariska István et al. (szerk.): Buda expugnata 1686. Europa et Hungaria 1684-1718. A török kiűzésének európai levéltári forrásai 2. (Budapest, 1986)
Merseburg - Az egykori Brandenburgi Választófejedelemség iratai
A brandenburgi csapatok részt vettek a Belgrad visszafoglalásáért indított sikertelen támadásban, ahol az ostromlók érzékeny veszteségeket szenvedtek. A következő esztendő sem hozott sikert a császáriaknak. 1695 februárjában I. Frigyes Ágost szász választófejedelem vette át a főparancsnokságot; a választófejedelem csak ezzel a feltétellel nyújtott újabb segítséget I. Lipótnak. A császáriak azonban 1695-ben sem értek el döntő fordulatot a háború menetében. A II. Musztafa vezetése alatt álló török seregnek sikerült visszafoglalnia a Maros menti Uppát, és bevették a Tisza melletti kis várat, Titelt. I. Frigyes Ágost választófejedelem ügyetlen hadvezetése következtében a Friedrich Veterani tábornagy vezényelte, Erdélyben állomásozó hadtest a Temesvártól keletre fekvő Lúgosnál 1695. szeptember 2lén megsemmisítő vereséget szenvedett. A hadvezetés sikertelenségei ellenére I. Frigyes Ágost 1696-ban is megtartotta a császári hadsereg főparancsnoki tisztét, de csak egy eldöntetlenül végződött csatára futotta erejéből Heténynél (1696. augusztus 26.). A III. (Sobieski) János király utódlása körül várható viszályok arra késztették a brandenburgi választófejedelmet, hogy csapatainak egy részét készenlétben tartsa. Az I. Lipót császárral 1696. május 18-án kötött újabb szerződés értelmében visszarendelte magyarországi egységeinek felét, s ezután csak 3000 főből álló kontingens maradt az országban Otto von Schlabrendorf vezérőrnagy irányításával. I. Frigyes Ágost szász választófejedelmet 1697 márciusában lengyel királlyá választották, ezért a császári csapatok fővezérletét a 34 éves Savoyai Jenő herceg, tábornagyra bízták, aki 1683 óta állott I. Lipót szolgálatában és harcolt a törökök ellen. Mivel ekkor már béketárgyalások folytak Franciaországgal, lehetővé vált, hogy a császári hadvezetés átcsoportosítsa a csapatok egy részét a keleti hadszíntérre. Jenő herceg 1697. szeptember 11-én a Tisza mellett fekvő Zentánál döntő győzelmet aratott a török sereg fölött. A csatában a brandenburgi segélyhad is kitett magáért. A császáriak zentai győzelme megtörte a Török Birodalom ellenállását és vezetői készen álltak a békekötésre. Erre ugyan már 1686-ban, Buda elvesztése után is hajlottak a törökök, de Lipót császár — mivel a háború számára kedvező fordulatot vett - elutasította a török közeledést. Meghiúsultak az 1688-as, 1690—1691-es és 1694-es török békekezdeményezések is, mert a hadviselő felek nem tudtak megegyezni a feltételekben. Végre 1698 tavaszán Anglia eredménnyel közvetített a két fél között. Ez év őszén megkezdődtek a tárgyalások, amelyek 1699. január 26-án a karlócai fegyverszünet megkötéséhez vezettek. A Török Birodalomnak le kellett mondania I. Lipót javára csaknem egész Magyarországról, Erdélyről és Szlavónia legnagyobb részéről. Az osztrák Habsburgok állama európai nagyhatalommá vált. A Bajor és a Szász Választófejedelemség mellett Brandenburg részvétele az 1683—1699 között zajló török háborúban szerénynek mondható, de a brandenburgi segélycsapatok mégis fontos szerepet játszottak olyan döntő eseményekben, mint amilyen az esztergomi és a budai vár bevétele, valamint a szalánkeméni és a zentai csata volt. 606
