Bariska István et al. (szerk.): Buda expugnata 1686. Europa et Hungaria 1684-1718. A török kiűzésének európai levéltári forrásai 2. (Budapest, 1986)
Merseburg - Az egykori Brandenburgi Választófejedelemség iratai
Szécsény elfoglalásában. A következő évben a brandenburgiakat visszarendelték állandó szálláshelyükre, Kelet-Poroszországba. Az 1684. március 16-án kötött újabb szerződés értelmében Frigyes Vilmos választófejedelem 2000 főnyi segélycsapatot bocsátott III. (Sobieski) János lengyel király rendelkezésére, amelyet ismét — az időközben vezérőrnaggyá kinevezett örökös asztalnok — Waldburg báró vezényelt. A brandenburgiak 1684 későnyarán a lengyel csapatokkal együtt a Dnyesztemél harcoltak a törökök ellen, és részt vettek a megszállt Kameniec várának ostromában, majd októberben hazavonultak. A török sereg 1683. szeptember 12-én Bécsnél elszenvedett súlyos veresége után a császári és a vele szövetséges csapatok további katonai sikereket értek el. A következő év márciusában a császárnak jelentős anyagi segítséget nyújtó XI. Ince pápa védnökségével létrejött a Szent Liga, azaz a császár, Lengyelország és Velence törökellenes szövetsége. 1684 júniusában a keresztény seregek elfoglalták Visegrádot és ugyanabban a hónapban győzelmet arattak Vácnál is a törökök felett, bár Vác decemberben ismét török kézre került. 1684 júniusában a császári csapatok elfoglalták Pestet, Buda ostromát azonban a török helyőrség szívós ellenállása miatt novemberben be kellett szüntetniük. Az 1685-ös esztendő meghozta a korábban eredménytelenül ostromolt Érsekújvár bevételét, és sikerült felégetni a stratégiailag fontos eszéki híd egy részét. Időközben a császár megpróbált újabb csapatokat szerezni a német birodalmi rendektől, hogy folytathassa a háborút. 1686 elején I. Iipót berlini követe, Franz Heinrich Fridag, Gödens bárója folytatott tárgyalásokat Frigyes Vilmos választófejedelemmel és tanácsosaival, februárban pedig von Grumbkow és von Dobrzenski valóságos titkos tanácsosok indultak Bécsbe a brandenburgi katonai segítség ügyében. A titkos szerződés, amely 1686. április 1-én jött létre, fordulatot jelentett Brandenburg külpolitikai orientációjában: Frigyes Fiimos elfordult Franciaországtól és a császár mellé állt. A szerződésben Brandenburg a schwiebusi körzet fejében lemondott a briegi, liegnitzi, jägerndorfi és wohlaui sziléziai hercegségekre vonatkozó igényéről, és kijelentette, kész arra, hogy 150 000 birodalmi tallér hadisegély ellenében legkevesebb 7000 főnyi segélyhadat: gyalogságot, lovasságot és dragonyosokat küldjön Magyarországra. Az összesen 8269 főnyi — az egész brandenburgi hadseregnek körülbelül egyharmadát kitevő — katonaság főparancsnokságát Hans Adam von Schöning altábornagyra bízták, alája rendelték Kurt Hildebrand von der Marwitz és Johann Albrecht von Barfus vezérőrnagyokat. A brandenburgi segélyhad júniusban érkezett Magyarországra, és a császári csapatokkal együtt Lotharingiai Károly herceg, táborszernagy főparancsnoksága alatt részt vett a budai vár ostromában, melyet a 42 000 főnyi birodalmi sereggel szemben 10 000 török védett. A brandenburgi csapatok július 4-én és 5-én keltek át a Dunán és július 27-én részt vettek a külső falgyűrű megrohamozásában. A Buda ellen intézett 1686. szeptember 24 általános támadásnál a brandenburgiak az elsők között nyomultak be a várba. Vitézségükért I. Lipót császár személyesen mondott köszönetét Frigyes Vilmos választófejedelemnek. 604
