Bariska István et al. (szerk.): Buda expugnata 1686. Europa et Hungaria 1684-1718. A török kiűzésének európai levéltári forrásai 2. (Budapest, 1986)
Osztrák Köztársaság
1687 192. dob. 1688 193. dob. 1689 194-195.dob. 1690 196.dob. 1691 197.dob. 1692 202.dob. 1693-1694 203.dob. 1695 204.dob. 1696 205.dob. 1697 206-208. dob. 1698 és 1699 210.dob. diplomáciai tárgyalások 1699-ig 209.dob. Az anyag áttekintésére darabjegyzék, valamint évenkénti bontásban készült tárgy- és névmutató szolgál. Az eredeti iratok és másolatok aránya jól látható az alábbi táblázatból: Év Korabeli iratok 19. századi másolatok Összesen 1684 16 162 178 1686 18 164 182 1690 23 152 175 1697 298 30 328 Kiegészítésül megjegyzendő, hogy az 1695-ös és az 1696-os évekből alig maradt fenn több eredeti irat, mint az előző esztendőkből. Az eredeti iratok és másolatok arányában az 1697-es esztendővel következik be jelentős változás. Az erdélyi iratok és a másolatok közti aránytalanság legfőbb oka, hogy az 1684-es év eredeti iratai csaknem kizárólag egy ezredparancsnok, gróf Philipp Leo Montecuccoli ezredes hagyatékából és az Udvari Haditanács néhány másodrendű aktájából származnak.Ez a megállapítás érvényes az 1686-os évre is, amelyre vonatkozólag rendelkezésre állnak még a korabeli dokumentumokból az Udvari Haditanács aktamegsemmisítő bizottságának (Hofkriegsratsaktenvertilgungskommission) ügyiratai (tehát olyan iratok, amelyeket végülis nem semmisítettek meg) és a Belső-Ausztriai Udvari Haditanács iratai a Velencei Köztársasággal folytatott diplomáciai tárgyalásokról. Az 1690-es évre vonatkozólag már valamivel több korabeli irat maradt fenn, így az év elejéről néhány, az Udvari Haditanács számára készített szakvélemény a tervezett hadviselésről (2/1. sz.), vagy Buda újbóli megerősítésének terve, amelyet báró Aspremont tábornok küldött be. (10/1. sz.) Az említett iratok mind az Udvari Haditanács kancelláriájának levéltárából vagy az Udvari Haditanács irattárából származnak. Az 1690-ből származó iratok között találhatók olyan dokumentumok is, melyek Siegbert Heister tábornok hagyatékából kerültek oda. Az 1683-tól 1688-ig terjedő 887
