Bariska István et al. (szerk.): Buda expugnata 1686. Europa et Hungaria 1684-1718. A török kiűzésének európai levéltári forrásai 2. (Budapest, 1986)

Olasz Köztársaság

A francia király rendkívüli követének a velencei szenátusban tartott beszámolójáról készült másolat. A követ utal a Habsburg—ház politikai célkitűzéseire és a császáriak lanyhuló harci tevékenységére Buda bevétele után (1686. október 10.)

Az iratok nyelve: olasz.

VIII. RÓMAI ÁLLAMI LEVÉLTÁR (ARCHIVIO DI STATO Dl ROMA)

I — 00136 Roma,

Corso Rinasdmento 40.

Az intézményben őrzött iratanyag mennyisége: kb. 500 000 boríték és kötet, kb. 19 000 pergamen oklevél.

Könyvtári állomány: 32 386 kötet, 13 475 füzet, 8 ősnyomtatvány.

Az ismertetésre kerülő levéltári anyag három csoportra tagolódik:

1. csoport: a török elleni háborúval és Buda bevételével kapcsolatos hirdetmények, rendeletek és közlemények, amelyeket a Római Állami Levéltár hirdetmény-gyűjteményében őriznek.

2. csoport: családi levéltárakban őrzött krónikák és levelezések. Cartari-Febei Levéltár, Carlo Cartari vegyes iratai: részletes beszámolók a török háborúról, hírek az itáliai és külföldi udvarokból. Santacroce Levéltár: Santacroce bíboros, lengyelországi nuncius levelezése Buda ostromának időszakában.

3. csoport: Főleg számviteli jellegű iratanyag a pápai kormány és a katolikus egyház erőfeszítéseiről, hogy a törökök elleni háborúhoz — pénz, búza, puskapor és salétrom formájában — segítséget nyújtsanak a császárnak, a lengyel királynak és a „közös ellenség” elleni harcban részt vevő uralkodóknak.

Ez utóbbi anyag csaknem teljes egészében a Pápai Kamara számvevőségéből származik, és Camerale I—III. címen három sorozatban található. A sorozatok jól tükrözik a közpénzekből biztosított kiadások bonyolult útját, kiutalási eljárását.

A kiutalás többnyire a pápa sajátkezűleg írt és a Kamara egyik tisztviselőjének - általában a főkincstárnoknak — címzett intézkedésével kezdődött, amely adott pénzösszeget kötött le, jelen esetben a háborús eseményekkel kapcsolatos célra. A pápai okmányt a Kamara számvevője bevezette a megfelelő iktatókönyvbe, és az eredeti példányt elhelyezte egy dossziéban (Camerale I.: autográf iratok, 169—170. lajstrom, 241., 248. cs.).

779