Bariska István et al. (szerk.): Buda expugnata 1686. Europa et Hungaria 1684-1718. A török kiűzésének európai levéltári forrásai 2. (Budapest, 1986)
Olasz Köztársaság
1684—1685-ben ellentmondó hírek érkeztek Magyarországról Itáliába. Az egyik szerint Thökölyt őrizetbe vették a törökök (1685. október) és kivégezték. Jellemző a közhangulatra, hogy Thököly hamisnak bizonyuló halálhírét számos városban népi megmozdulásokkal, egyházi szertartásokkal, sokszorosított nyomatokkal, és szonettekkel ünnepelték meg. A pápát Caprara utasítására Giovanni Norberte Piccolomini értesítette a történtekről. A pápa „könnyekig meghatódva” rendelte el az ünnepi Te Deumot, és különleges búcsút hirdetett. Rómában metszetet készítettek, amelyen Thököly Imre látható, amint bilincsben a vesztőhelyre viszik. Cremonában, Bolognában és Velencében metszetek, plakátok és szonettek jelentek meg a „szerencsés esemény” alkalmából. I Nagy elkeseredést okozott Buda ostromának 1684. évi kudarca. 1686 nyarán viszont nagy izgalommal figyelték a hadműveletek újrakezdését: a három év előtti bécsi eseményekhez hasonlóan olyan nagy volt a várakozás, hogy a tömeg Rómában kétszer (augusztus 6-án és 26-án) az utcára vonult és egy, a valóságban még meg nem történt győzelmet ünnepelt. Amikor szeptember 13-án a hír bizonyossá vált, az emberek lelkesedését nem lehetett megfékezni. Ahogy Cartari írja: „igen érdekes látni az általános örömöt kifejező megszámlálhatatlan mennyiségű lámpást a tereken, utcákon, sikátorokban... 66 éve, amióta Rómában élek, ehhez hasonlót még nem láttam”. Ünnepségeket rendeztek Itália minden részében; Ferdinánd Károly mantovai herceg, néhány hónappal Buda bevétele után egyenesen Magyarországra kívánt utazni, hogy megtekintse a harcok színhelyét. Az örömnek reális, hétköznapi alapja volt: Itália lakossága érezte, hogy számára a török fenyegetés véglegesen elmúlt. (Ehhez kapcsolódtak Morosini flottájának sikerei, amelyek következtében az itáliai partok ellen irányuló török rajtaütések csaknem teljesen megszűntek.) A 145 évig török kézen levő Buda felszabadítása, amit hamarosan Belgrád visszafoglalása követett, emlékezetes esemény Európa történelmében. A háború legnehezebb szakasza azonban még hátra volt. A pápa halála az egész itáliai félszigeten, de különösen Rómában, mély fájdalmat okozott: az emberek érezték, hogy XI. Ince távozása egy akarat végét jelentette, azét, amely működésbe hozta a Szent Ligát. A Török Birodalom a katonai vereségek, a súlyos gazdasági helyzet és a rossz kormányzati módszerek okozta belső bajok ellenére sem nyugodott bele helyzetébe. Egy másik Köprülü, Musztafa, 1688. november 12-én megszerezte a nagyvezérséget, s miután újjászervezte a birodalom közigazgatását és a hadsereget, 1690-ben ellentámadást indított. Az 1689. október 6-án megválasztott új pápa, VIII. Sándor (Pietro Ottoboni, 1610—1691) már hallatott magáról I. Lipót császárral kialakult rossz kapcsolatai és a hadisegély beszüntetése miatt, amikor Belgrád ismételt török kézre kerülése (1690) megdöbbenést keltett Rómában. A pápa, előrehaladott kora ellenére, személyesen akart körmenetet vezetni a Szent János bazilikába; gyorsan összegyűjtött nagyösszegű hadisegélyt küldött a ren-761