Buda expugnata 1686. Europa et Hungaria 1683-1718 - A török kiűzésének európai levéltári forrásai I. (Budapest, 1986)

Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyság

II. A LONDONI EGYETEM ORIENTALISZTIKAI ÉS AFRIKAKUTATÓ INTÉZETE (LONDON SCHOOL OF ORIENTAL AND ARFICAN STUDIES, UNIVERSITY OF LONDON) GB-WC IE 7HP London AZ ORIENTALISZTIKAI ÉS AFRIKAKUTATÓ INTÉZET KÖNYVTÁRA (LIBRARY OF THE SCHOOL OF ORIENTAL AND AFRICAN STUDIES) Paget-iratok (The Paget Papers) 1964-ben Anglesey jelenlegi (VIII.) márkija: George Charles Henry Victor Paget (Pias Newydd, Llanfairpwll, Gwynedd, Wales), William (VI.) Paget báró (1637-1713) (bécsi angol követ (1689. szeptember - 1693. február), majd rendkívüli portai megbízott), közvetlen leszármazottja, átadott a Londoni Egyetem Orientalisztikai és Arfikakutató Intézete Könyvtárának egy jelentős gyűjteményt, híres őse irataiból. Az iratok továbbra is Anglesey márkijának tulajdonát képezik, de kutatók és egyetemi hallgatók által — tanulmányozás céljából — megtekinthetők. Az egyes dokumentumok közléséhez vagy idézéséhez a márki engedélye szükséges. Az iratokat még csak nagyjából csoportosították és rendezték, használatukhoz részletes segédeszközök még nem állnak rendelkezésre, így tanulmányozásuk csak esetlegesen lehetséges. Mint már korábban említettük, a Porta és Bécs között közvetítő Paget szerepe különösen a zentai csata (1697) után vált fontossá, s a karlócai békéhez vezető tárgyalásokon ő volt a legbefolyásosabb személyiség. A Portánál megőrizte népszerűségét, s bár vonakodva, de tovább szolgált Konstantinápolyban egészen 17024g. Paget számos jelentése a BRITISH KÖNYVTÁR KÉZIRATTÁRÁBAN (DEPARTMENT OF MANUSCRIPTS, BRITISH LIBRARY) található. (További kéziratok - Additional Manuscripts - 8880. sz.) Ugyanakkor Paget leveleinek jelentéseinek vázlatai és "másolatai Paget személyes iratai között találhatók. Az 1-21. számú csomók (kötegek) is tartalmaznak diplomáciai levelezést; főleg a 9. és 12—15. számúak. A 24. számú csomó a Kinskyhez írott leveleket őrzi, míg Paget és Colyer közös, a császári meghatalmazottakhoz 1699-ben, a karlócai békekötés után írott levelei a 61. csomóban találhatók. A levélvázlatok közül megemlítendő az 1695. november 1-i keltezésű (12. cs.), melyben Paget beszámol a magyarországi és erdélyi protestánsok azon folyamodványainak kézhez kapásáról, amelyekben a protestánsok III. Vilmos segítségét kérik. Paget megjegyzi, hogy egy hasonló kérvény már korábban, 1690-ben is érkezett Erdély bécsi követén, Bethlen Miklós grófon keresztül. Amikor a korábbi kérelem Theodor Heinrich Althet Strattmann gróf, a bécsi udvari kancellár tudomására jutott, az — érthető módon — határozott nemtetszésének adott hangot, „mivel a császár nem bocsáthatná meg, ha alattvalói más ural569