Buda expugnata 1686. Europa et Hungaria 1683-1718 - A török kiűzésének európai levéltári forrásai I. (Budapest, 1986)

Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyság

1693.jún.27. 1 p. (144. p.) „Castagneres de Cháteuneuf úr Jablonowskihoz írott levele. Ezt a levelet Lord Paget szerezte meg." A dokumentumok közt Coenraad van Heemskerck és Jacobus Colyer holland követek számos olyan feljegyzésének és jelentésének másolata is megtalálható, amelyeket a kutató hiába keresne a Szerződések (Treaty Papers) között. Sok iratot Stepney sajátkezű széljegyzetekkel látott el. Mi lehetett az eredete és a célja Stepney fenti gyűjteményének? A korábban már említett anyagok némely dokumentumából ismeretes, hogy 1694-ben - és később is — Paget kezdeményezésére kísérlet történt Stepneynek Drezdából más helyre történő áthelyezésére. Stepney 1693. október elején érkezett nagy sietve Drezdába, hogy újra tárgyalja az Anglia és az Egyesült Tartományok Rendi Gyűlése, valamint IV. János György szász válaszófejedelem 1693. február 20/március 2-i megállapodását a segélypénzekről, továbbá, hogy elérje a Szász Választófejedelemség csatlakozását a franciaellenes úgynevezett Nagy Szövetséghez. Stepney, a diplomáciailag alacsony rangú, a pontosan meg nem határozott komisszárius, rezidens vagy ügynök elnevezéssel felruházott küldött a két egymást követő választófejedelemmel (IV. János György április 27-én himlőben meghalt, utóda testvére, Frigyes Ágost, későbbi lengyel király lett) és az őket képviselő komisszáriusokkal folytatott kemény és gyakran kellemetlen alkudozások után feladatát tökéletesen végrehajtotta, amint azt az 1694. május 13/23. egyezmények és azok 1694. július 28/augusztus 7. ratifikációi tanúsítják. Stepney drezdai tartózkodását élete legboldogtalanabb korszakának tekintette, különösen nehezen viselte IV. János György rendkívül szeszélyes természetét, udvarának nyomasztó légkörét. Határozott megkönnyebbüléssel fogadta Frigyes Ágost könnyed, majdnem felelőtlen stílusát, amelynek légkörében — nem alaptalanul — remélhette, hogy ambiciózus - de ugyanakkor kétes s ezért veszélyes — hajlamait nyugodtan kiélheti. Paget szándéka az volt, hogy fiatal, de ígéretes tehetségű és máris nagy gyakorlattal rendelkező kollégáját eltávolítja ebből a fullasztó és áporodott környezetből. Paget előtt két út kínálkozott. Az egyik lehetőség: kéri, hogy Stepney-t küldjék ismét a katonai és politikai élet középpontjába, Bécsbe, ahol Stepney korábban már értékes kapcsolatokat alakított ki, és sok barátra tett szert az udvarnál, tudniillik az ottani diplomáciai testületeknél. Paget úgy gondolta,hogy Stepney a német birodámi ügyekben kevésbé járatos Lexington szürke eminenciásának szerepét töltené be Bécsben, ahol így neki — s talán ez a legfontosabb szempont — rendszeres és megbízható informátora lenne. A másik elgondolás: esetleg a Portánál számíthatna Stepney közvetlen és aktív segítségére, aki mint afféle ügyes, kvalifikált adjutáns, talán fölválthatná Heemskerck-et, akinek a stílusát és módszereit Paget nem kedvelte. Nyilvánvaló tehát, hogy ezen megbízatások valamelyikére — vagy esetleg mindkettőre — készülvén szerelte föl magát Stepney — a naprakész és megbízható dokumentáció nagy híve — mindazon iratokkal, amelyeket — forrásuktól és megbízhatóságuktól függetlenül — hasznosnak vélt. Gazdag levelezéséből kellő anyag bizonyítja, hogy várakozással nézett 565