Buda expugnata 1686. Europa et Hungaria 1683-1718 - A török kiűzésének európai levéltári forrásai I. (Budapest, 1986)

Lengyel Népköztársaság

III. János csapataival a dunai átkelést szorgalmazva Párkány felé nyomult, ahol október 7-én súlyos vereséget szenvedett, élete is veszélyben forgott. A vereség oka egyrészt az ellenséget lebecsülő király magatartásában, másrészt Stefan Bidzinski főparancsnok helytelen terepfelmérésben keresendő. Október 9-én került sor a második párkányi ütközetre, ezúttal a lengyel király haditerve szerint. A küzdelemben terjesen szétverték Kara Mehmed seregét (14 000 törökből 9000 esett el). A lengyel hadsereg részt vett Esztergom ostromában és miután a védők megadták magukat, Észak-Magyarországon át hazaindult. Útközben elfoglalta Szécsényt és Kisszebent. Az 1683-as hadjárat idején a király elgondolásaiban jelentős szerepet játszott Magyarország. A bécsi udvarral kötött szövetséget megelőző időszakban a lengyel király támogatta a Thököly-felkelést, mivel a független Magyar Királyság létrejötte előnyös lett volna a Lengyel Királyság déli határainak biztosítása szempontjából. Lengyelország számára egyaránt kedvezőtlen volt Magyarország Habsburg vagy török kézre jutása. Ezért Thököly török szövetsége, amely Magyarország török protektorátussá válásának veszélyével fenyegetett, hozzájárult III. János I. Lipóttal való megegyezési hajlandóságához. Ugyanakkor III. (Sobieski) János mégsem szakított teljesen a Habsburg-ellenes küzdelem mellett szívósan kitartó Thökölyvel, mert szüksége volt rá saját tervei megvalósításához. III. János állandó kapcsolatban állt I. Apafi Mihály erdélyi fejedelemmel és Petryczejko (Petriceicu) moldvai vajdával is. A király célja az volt, hogy a Mária Antónia Habsburg főhercegnővel összeházasítani kívánt fiát, Jakabot a magyar trónra ültesse. Az 1683-as hadjárat sikere növelte a magyarok lengyelekhez való kötődésének esélyeit, de a király számításait keresztülhúzta a litván sereg felvidéki garázdálkodása. III. (Sobieski) János magyarországi politikája egyébként sem nyugodott reális alapokon, mivel tervei megvalósításának előfeltétele e terveknek a császár és Thököly részéről történő elfogadása lett volna. Thököly magának akarta a koronát. Mégsem állt ki nyíltan a lengyel király tervei ellen, mert Bécs és Konstantinápoly között manőverezve igyekezett a lengyel uralkodó támogatását is megnyerni. Az osztrák Habsburgok egész Magyarország alárendelésére törekedtek és határozottan ellenezték III. János szándékait, aki túl gyengének bizonyult ahhoz, hogy a bécsi udvar ellenében megvalósítsa magyarországi terveit. Közvetlenül a bécsi győzelem után a lengyel király és I. lipót schwechati találkozásakor (1683. szeptember 15.) bekövetkezett a Bécshez fűződő kapcsolat megromlása. I. Lipót császár III. János trónutódlási terveit ellenző álláspontjának kifejtésével valószínűleg megsértette a lengyel királyt. III. János magyarországi tervei mind a császár, mind Thököly számára elfogadhatatlanok voltak. A hadjáratok során a császári hivatalnokok nemtörődömsége vagy tudatos rosszindulata miatt a lengyel hadsereg nem kapta meg a megfelelő élelem és takarmánymennyiséget, jóllehet a lengyelek készpénzzel fizettek. A lengyel sereget az éhség és a betegségek megtizedelték. Tovább rontotta a helyzetet a lengyel hadsereg 1683 végi hazatérése. 424