Buda expugnata 1686. Europa et Hungaria 1683-1718 - A török kiűzésének európai levéltári forrásai I. (Budapest, 1986)

Lengyel Népköztársaság

A 17. század második felében IV. Mehmed szultán uralma 'és az albán vérből eredő Köprülü család kormányzása idején a Porta hódító annexiós politikája új török háborúhoz vezetett. Miután a Török Birodalom meghódította a korábban velencei fennhatóság alatt álló Kandia szigetét (1669), egész Magyarország és az akkori lengyel állam részét alkotó Ukrajna meghódítására törekedett. A távolabbi török tervek a Lengyel Királyság egész területének hódoltatását célozták. Dyen körülmények között a törökök elleni harc Lengyelország számára elkerülhetetlenné vált. A következő harminc évre az ismétlődő lengyel-török háborúk nyomják rá a bélyegüket. A háborús konfliktus első szakasza — az 1672—1676 közötti években —lengyel vereséggel zárult. Jóllehet a lengyel seregek több alkalommal is legyőzték a tatár és török csapatokat — a leghíresebb győzelmet Sobieski János hetman.vezetésével 1673. november 11-én Chocimnál aratták Husszein pasa serege ellen; Sobieskit a csata után rövidesen lengyel királlyá választották (1674) - a határvédelemre is alig elegendő lengyel sereg gyengesége arra kényszerítette III. (Sobieski) János lengyel királyt, hogy fegyverszünetet kössön a törökökkel. Erre 1676. október 17-én Zorawno-nál került sor. A fegyverszüneti megállapodásnak megfelelően török uralom alatt maradtak az általuk meghódított lengyelországi területek; Ukrajna nagy kiterjedésű vidékei, valamint Podólia a Kameniec-i várral. III. János Konstantinápolyban a francia diplomácia segítségével kívánt engedményeket elérni. A Jan Gninski vezette lengyel küldöttség (1677—1678) azonban az új nagyvezér, Kara Musztafa ellenállásába ütközött. Végülis a zorawnoi megállapodás pontjait erősítették meg, amelyeket ezúttal is csak átmenetieknek tekintettek. Az európai politikát ezidőtájt a Habsburgok és Franciaország ellentéte határozta meg; mindkét fél az európai hegemónia megszerzésére törekedett. Lengyelország azokhoz az országokhoz tartozott, amelyek hagyományosan a Habsburgok szövetségesei közé számítottak. Mindazonáltal III. János uralkodásának első szakaszában erős francia befolyás érvényesült: a lengyelországi francia diplomaták igen aktívak voltak, és a király titkos szerződést is kötött Franciaországgá (1675). Ezen túlmenően a király támogatta a Habsburg-ellenes magyarországi felkelőket, akik Thököly Imre vezetése alatt állottak. III. János király a kurucokat jelentős fegyverszállítmányokkal és egyéb katonai eszközökkel segítette, s engedélyt adott arra, hogy Hieronim Lubomirski herceg, a Máltai Lovagrend tagja néhány ezer emberből álló zsoldoskülönítményt toborozzon, és ezzel a segélyhaddal Thököly segítségére menjen (1677). A Bécs és Róma oldalán álló főúri ellenzék nyomására, továbbá a Franciaországgal szorosabb kapcsolatokat kialakító szövetségi politika kudarca miatt III. (Sobieski) János a törökellenes kurzus mellett döntött. A király azonban jól tudta, hogy a lengyel sereg egyedül nem képes a török veszély elhárítására. A Török Birodalom ebben az időben 420