Buda expugnata 1686. Europa et Hungaria 1683-1718 - A török kiűzésének európai levéltári forrásai I. (Budapest, 1986)

Szlovák Szocialista Köztársaság

TÖRTÉNETI BEVEZETŐ 1683-ban a törökök — Thököly felhasználásával — megkísérelték régi tervük megvalósítását, az osztrák Habsburgok uralta közép-kelet-európai térség leigázását. Amikor 1683ban Kara Musztafa nagyvezér ostrom alá vette Bécset, Thököly uralma alá került a hajdani soknemzetiségű Magyar Királyság északi részeinek, a mai Szlovákiának egész területe. Néhány héttel a bécsi kudarc után a török sereg Párkány mellett is vereséget szenvedett, és ez az ütközet jelezte mind a mai Szlovákia területén, mind az egész történeti Magyarországon a török uralom összeomlásának kezdetét. 1784-ben folytatódott a küzdelem; 1685* július 8-án Schulz császári tábornok megkezdte Érsekújvár ostromát, augusztus 19-én a felmentő török sereg táti veresége után elesett ez az utolsó észak-magyarországi török erődítmény. A törökök veresége egyben a Thököly vezette felkelés összeomlását is jelentette. I. Lipót császárnak egymás után hódoltak be a nyugat- és közép-szlovákiai területek, nemesi vár megyék. A kurucok a keleti megyékben próbálták megőrizni pozíciójukat. A császári seregek Eperjesnél szívós ellenállásba ütköztek, a város kéthavi elkeseredett küzdelem után adta meg magát. Kassa csak Thököly váradi fogságbavetése után nyitotta meg kapuit a császári hadsereg előtt. Szlovákia területén megkezdődött a leszámolás a felkelés követőivel és pártolóival. Caraffa császári tábornok elfogatási parancsot adott ki ellenük a megyékben és városokban. A megtorlás különösen kegyetlen formát öltött Eperjesen, ahol 1687 elején megkezdte működését Caraffa vértörvényszéke. A törökellenes felszabadító háború az 1699. évi karlócai békével ért véget, ez szentesítette a véres török uralom felszámolását mind a szlovák részeken, mind a Kárpát^nedence más területein. A mai Szlovákia területének csak déli-délnyugati részét érintette közvetlenül a török terjeszkedés, városok és falvak megszállása, a lakosság rabságba hurcolása. A felszabadító háború első szakaszában a helyzetet csak súlyosbította a Thököly vezette kurucok által követelt adók és más kötelezettségek behajtása. A megyéktől mindkét fél állandó pénz- és terménybeszolgáltatást és egyéb hozzájulást követelt, a császári katonaság és a hatóságok éppúgy, mint Thököly követői. A török kiűzésével kapcsolatos tematikus levéltári anyag zöme a háború finanszírozásával függ össze. A török háborúk költségeihez a klérusnak is hozzá kellett járulnia. Az adókat mind a papság, mind a megyék, városok és községek kelletlenül és késedelemmel fizették. A rendes vagy rendkívüli adók fizetésében nagyon gyakran hátralékok mutatkoztak. Minden megyéből nagyszámú adócsökkentésre vonatkozó kérelem maradt ránk. A levéltárakban őrzött dokumentumok másik nagy csoportja a katonasággal kapcsolatos. A katonák elszállásolása nagy terheket rótt az érintett területek lakosságára. A megyéket élelmiszer- és zab beszolgáltatására, fuvarozásra és katonai erődítmények helyreállítására kötelezték. Az anyag önálló, gazdagon dokumentált fejezetét képezik a mai Szlovákia területén tör183