Buda expugnata 1686. Europa et Hungaria 1683-1718 - A török kiűzésének európai levéltári forrásai I. (Budapest, 1986)
Csehszlovák Szocialista Köztársaság
csapatátvonulások: az egységek menetiránya, ellátásuk, beszállásolásuk és a lengyel, szász, bajor, brandenburgi katonaság fegyelmezetlenségével kapcsolatos panaszok. Egyes időszakokban nemcsak a török háborúk, hanem a kuruc mozgalmak is közvetlen veszélyt jelentettek Morvaországra, sőt néha (1683) Csehországra és Sziléziára is, ezért a hegyi átjárókat és a veszélyeztetett helyeket megerősítették. A dokumentumok sora az 1663-as morvaországi török betörésekkel kezdődik és az 1673—1676-os évek portyáival folytatódik. Az első nagy kuruc betörés Dél- és Délkelet-Morvaországba 1683-1684-ben történt. Ugyanebben az időben —sőt már 1680-tól — nyomon követhetjük Thököly Imre tevékenységét. Számos forrás tanúskodik Thökölynek a morva rendekhez intézett felhívásáról, amelyben kapitulációra szólítja fel őket, Révay Elek kinevezéséről Thököly helyettesévé Morvaország megszállt részein, Thököly 1683-as pozsonyi vereségéről, 1685-ös török fogságba kerüléséről, 1690-es hadjáratáról és a császárnak ugyanabban az évben küldött békefeltételeiről. A török elleni háborúval egyidőben kiújultak a felekezeti ellentétek is Magyarországon. 1688-ban néhány pap Morvaországból Magyarországra ment, hogy részt vegyen az „eretnekek" katolikus hitre térítésében. Fennmaradtak a magyar protestánsok panaszai az 1684—1699 közötti évekből, amelyek jól tükrözik a szatmári, kassai és eperjesi lakosok vallási sérelmeit, Kollonich Lipót bíboros és Antonio Caraffa császári tábornok protestáns ellenes intézkedéseit. 1698-ban még azokat a jobbágyok közötti házasságokat is érvénytelenítették, amelyeket a korábban kuruc kézre került Magyarországon kötöttek. A Cseh Szocialista Köztársaság levéltáraiban gazdag diplomáciatörténeti anyagot őriznek. A császári követek, politikusok és katonák levelezései, jelentései és naplói lehetővé teszik, hogy nyomon kövessük a politikai csoportosulások kialakulását, a törökellenes szövetségek előkészítését, az államközi szerződések megkötését, és a korabeli európai politika irányítóinak véleményét az eseményekkel kapcsolatban. Ebbe a témakörbe tartozik Ferdinand von Dietrichstein 1673—1698 évkörű terjedelmes levelezése a bécsi udvar, Magyarország, Horvátország, Erdély stb. jelentős személyiségeivel. Az 1676-1711 közötti időszakból származik Ferdinand Bonaventura von Harrach, spanyolországi császári követ levélváltása Ferdinand August von Lobkowitzcal. Ugyancsak jelentős Wenzel Ferdinand von Lobkowitz levelezése az 1679—1683-as évekből Johann Christoph Zierowskival, a császár varsói követével, többek között a lengyel-török háborúról, a kurucok és Thököly Imre mozgalmáról, a balkáni, a havasalföldi és az oroszországi helyzetről. Értékesek Dominik Andreas von Kaunitz( 1655-1705) diplomata 1678-1689es évekből származó naplófeljegyzései és bajor választó feje delemségi követként az 1682— 1688-as években folytatott diplomáciai levelezése. Elsőrendű információkat nyújt Gottfried von Windischgrá'tz császári követ az 1683-1689-es esztendőkből, egyebek között a Dániával kötött szövetségi szerződésről. Hasonlóan értékes tájékoztatást ad a stock110
