Esettanulmányok a főváros gazdaságtörténetéből - Fondos írások 1. (Budapest, 1988)

N.Czaga Viktória - G.Hidvégi Violette: Az ipari mérleggyártás története Magyarországon. A Schember-mérleggyár története (1874-1948)

Schember-tulajdonban lévő I. ker. (ma: XI. ker.) Fehérvári út 100. sz. alá. /72/ A következő évben - 1917-ben - a Fairbanks Rt. igazgatótanácsának tagjai között szerepel Schember Kornél, Lajos és Schürf Jakab - 1920-tól pedig a részvénytársaság irodája és gyára a Hungária krt. 83-sz. alatt található, s a közösen használt gyártelepen foglalkoztatott munkások száma mindössze hatvan. /73/ Nem tudjuk, hogy az "egyesülés" hogyan zajlott le és abban milyen szerepet vállalt a Magyar Kereskedelmi Bank. A két mérleggyár ugyanis a háborút követő esztendőkben egyáltalán nem szokatlan módon "üzemkoncentrációval" , egy közösen használt gyártelepre korlátozta a termelést . /7V Mindkét cég megtartotta nevét, termékeit és üzletkörét. A Fairbanks és a Schember C. és Fiai esetében ez annál inkább kivihető volt, mert közel azonos típusú mérlegeket állítottak elő és hasonló igényeket elégítettek ki. Tizedes és százados mérlegekkel a piacot a Fuchs-mérleggyár látta el. Fuchs Gábor az első világháború után, 1924-ben alakította át vállalatát részvénytársasággá, "Fuchs G. Első Magyar Tizedes és Százados Hídmérleggyár Budapest Rt." néven. Társtulajdonosa Ernő fia volt. A vállalkozás céljául a "gép és hídmérlegek gyártási, vaskereskedelmi és hasontermészetű ipar és kereskedelem keretébe vágó vállalatok" létesítését tűzték ki. /75/ Fuchs Gábor 1934-ben bekövetkezett halála után Ernő vezette tovább a céget. /76/ Az 1930-as évek első felében mintegy 50-60 munkást foglalkoztatott. Gyára ebben az időben már nem számított korszerűnek, sőt az épületek kifejezetten rossz állapotban voltak. A piacon azonban egy igen sikeres, keresett termékkel, az ún.

"Record" gyorsmérleggel szerepelt. /77/ A gépipar a harmincas évek végén az ipari beruházások eredményeként lassú fejlődésnek indult. Ebből a fejlődésből azonban a mérleggyártás semmit sem érzékelt. Kiesett az állami támogatások, a beruházások hatósugarából. A Magyar Nemzeti Bank hitelinformációi alapján a hazai mérleggyárakat a két világháború között a "szerénység" jellemezte: szorgalmas, szakszerűen termelő, pontosan fizető cégek. /78/ Az iparágban nyoma sincs a nagyszabású, iparfejlesztő koncepciónak, üzletpolitikának. A Schember részvénytársaság budapesti igazgatója - Landauer Péter és Fuchs ErnŐ 1937 tavaszán fele-fele részben megvásárolta a magyarországi Schember C. és Fiai részvényeit. /79/ Fuchs Ernő 1937.ápr.30-án a gazdasági válság miatt leállította üzemét; mérlegeit ezután Schember Hungária úti gyárában készítették - oda átcsoportosított munkásai. Cége - a Fuchs G. Első Magyar Tizedes és Százados Hídmérleggyár ezután már csak kereskedelmi tevékenységet folytatott. A piaci verseny kiiktatásához vezetett, hogy a Schember C. és Fiai magyarországi leányvállalata és a Fairbanks végleg és teljesen összeolvadt. Fuchs Ernő alkalmazottja, Rambauske Vencel azonban némileg másképpen emlékezett vissza évekkel később (1954-ben) a két mérleggyár "egyesülésére". Szerinte a Schember-cég vásárolta meg Fuchs Ernő gyárát, s az átvétel, illetve a fúzió oly formában történt, hogy a "Fuchs r.t. alkalmazottai, ideértve Fuchs Ernő igazgatót és jómagamat is, átkerültek a Schember r.t. státusába, a Fuchs r.t. pedig kimondotta felszámolását és mint felszámoló részvénytársaság állott fenn papíron, ... vagyonát lényegileg a Schember r.t.-tői járó és évenként törlesztendő követelés tette ki..." /80/